Badacsony, a tanúhegyek legnagyobbja, a kialudt vulkán a magyar tenger partján az a terroir, amely sok költőt, filozófust megihletett, köztük Hamvas Béla: A bor filozófiáját is itt írta. Fehérbor termő vidék, a szürkebarát, a kéknyelű és a az olaszrizling hazája. A vulkanikus talajnak köszönhetően savakban gazdag, testes, ízgazdag borok készülnek itt.

 

A Badacsonyi borvidék földrajza

A Badacsonyi borvidék a Dunántúl középső részén, a Balaton nyugati medencéjétől északra terül el, a Tapolcai medence és részben a hozzá kapcsolódó Káli medence területén. A borvidék tájképi jellegét lepusztult bazaltkúpok, – egykori vulkánok –határozzák meg. Nyugatról a Keszthelyi-hegység dolomittömbjei, keletről a Balatoncsicsó-Zánka irányban a húzódó Nivegy-völgy zárja le, északról pedig a Déli-Bakony alacsony vonulata jelöli ki a határt, amely mellett észak-nyugatnak Sümeg, északkeletnek Veszprém felé vezet ki egy-egy szűk völgy.

Legfontosabb termőhelyei a Badacsony, Szigliget, Gulács, Tóti-hegy, Szent György-hegy, Csobánc és Hajagos.

A badacsonyi borvidék névadó hegye nem kerülheti el az arra utazó figyelmét, jellegzetes alakjával már távolról is feltűnik. A borvidék fogalma természetesen egy sokkal tágabb területe ölel fel, mint maga a Badacsony-hegy. A Tapolcai-medence vulkáni kúpjai közt nem egy olyan van, amely nemcsak látványban, hanem a rajta termett bor minőségében is felveszi a versenyt a Badacsonnyal.

A borvidék települései közigazgatásilag Veszprém megyéhez tartoznak. Maga a szűk értelemben vett borvidék Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóőrs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget és Tapolca településeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészeit foglalja magába. A szőlők tehát nem a medencék sík területein, hanem főleg a Badacsony, a Tóti-hegy, a Szent György-hegy, a szigligeti hegyek, Csobánc, a Gulács, a Haláp, az Örsi-hegy és az Ábrahámhegy lejtőin díszlenek.

A teljes jelenlegi termőterület 1409 ha.

Ennek 87%-a fehérszőlő. Ez sajnálatos módon töredéke annak a területnek, amely I. osztályúként további remek borok termőhelye lehetne. A Badacsony szőlőtermesztésre alkalmas területe 4593 ha. A probléma itt is hasonló, mint a balatoni üdülőkörzet más részein: sokkal nagyobb „üzletet” jelent a telektulajdonos számára, ha földjét hétvégi házak építése céljából eladja, mintha azt szőlő- és bortermelés révén hasznosítja. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy pl. magának a Badacsonynak vagy az Ábrahámhegynek a legjobb dűlőin szőlő helyett ma túlnyomóan villákat és nyaralókat találunk.

A tájra mérsékelten kontinentális klíma a jellemző, közepes hő összeggel és nap besugárzással. Ami azonban a szőlő szempontjából különleges, az ennek a tájnak a mikroklímája. Ezt a mikroklímát az igen kedvező lejtőszögű, északi széltől védett déli hegyoldalak földrajzi helyzete mellett talán a Balaton tükréről visszaverődő, extra mennyiségű napbesugárzás is befolyásolja, (legalábbis alig készült az elmúlt száz évben olyan szakirodalmi leírás, amely ezt meg ne említette volna). A valóság  azonban egy kicsit más: a Balaton víztükre nem egy nagy reflektor, amely irányítottan világítja meg a szőlőtermő dűlőket, hanem szórt fény formájában, minden irányba veri vissza a napsugárzást. Ráadásul többnyire más hullámhosszon, mint amit a növények hasznosítani tudnának. Tehát ez a fénytani hatás minden bizonnyal elhanyagolható. Fontosabb azonban a Balaton víztömegének hőtani viselkedése. A víz melege a hirtelen betörő hideg levegő hatását ugyanis ideig-óráig mérsékelni tudja, nyáron pedig – főként a forró nyári éjszakákon – biztosítja azt a légjárást, amely az áthevült szőlőnövény számára fiziológiailag rendkívül fontos (például megakadályozza a borban oly fontos savak idő előtti lebomlását). A víztömeg egyidejűleg biztosítja a levegő magasabb páratartalmát is. Különösen a 20-30 fokos lejtésű, déli, délnyugati lejtők napfényes, széltől védett területein alakul ki olyan kedvező mikroklíma a szőlő számára, amely néha a szubmediterrán éghajlatra emlékeztet. A füge, ez a mediterrán gyümölcs is így gondolja, hiszen majdnem minden évben termést hoz…

A Tapolcai medencét és a hozzá kapcsolódó Káli medencét fiatal, harmadidőszaki beszakadás hozta létre és a felső miocén korú Pannon-beltó homokos-agyagos üledékei töltik ki. A szárazulattá vált tómeder felületére a pliocénben intenzív vulkáni működés termékeiként bazaltos láva- és tufakőzetek települtek. Míg egyes helyeken, pl. a Hajagoson a bazalt összefüggő takarót alkot, addig a Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc esetében denudációs tanúhegyeket formál, amelyekben a kemény, ellenálló bazalt az alatta települő laza pannon-pontusi üledékeket is megóvta a lepusztulástól.

A nagy borokat termő tapolcai bazalthegyeket negyedidőszaki tőzeggel feltöltött medencerészek veszik körül, amelyek szőlőművelésre kevéssé alkalmasak.

A fentiektől eltérően, a borvidék területének egy kisebb szegmensén, Badacsonyörstől Révfülöpig a Balatonfüred-Csopaki borvidékről jól ismert vörös perm korú homokkő található – a borvidék határainak illogikus és szakszerűtlen megvonásának következtében. Ez a földtani szituációban fennálló különbség néha érezhető, ha a homokköves Badacsonyörsi-hegyről vagy magáról a vulkanikus Badacsony-hegyről származó borokat hasonlítunk össze.

A borvidék talajai változatosak. A vulkánikus hegyek lejtőit helyenként lösz takarja, amelyek kezdetben a hegyek alsó részét felépítő pannon agyagos-homokos üledékekkel, majd tovább, a hegy csúcsa felé haladva mindinkább bazalt és bazalttufa törmelékkel keverednek. Ennek megfelelően a hegylábakon bazaltmálladékkal kevert vályogos talajokat, a meredek, gyakran teraszosan művelt hegyelőtéri lejtőkön vályogos bazalt lejtőtörmeléket találunk, amely az itteni borok savakban gazdag, testes, ízgazdag jellegét adja. A tisztán bazaltos alapkőzeten a fekete nyiroktalaj is megjelenik. A bortermelésre kiváló, bazalt törmelékkel kevert hegylábi lejtőtalajok mellett tisztán vályogos, sőt Salföld vagy Tapolca környékén kivételesen mészköves talajok is előfordulnak.

Domborzatában a vulkáni formák dominálnak. Kúp formájúak a Hegyesd, a Kis-Hegyestű, a Gulács, a Tóti-hegy vagy a Királyné-Szoknyája, és csonkakúp alakúak a Csobánc, a Badacsony és a Szent György-hegy. (A Haláp csonka kúpja az emberi bányászati tevékenység eredménye). A Káli-medencét délről határoló Örsi-, Ábrahám- és Fülöp-hegyek kevésbé meredekek és jóval tagoltabbak. A borvidékre jellemző meredek morfológia miatt gyakori a vízeróziós kár. Az ellene való védekezésre lejtős teraszokat építettek.

TERMŐTERÜLET

Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken, a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint: összes lehetséges telepítési terület: 4236 ha, ebből I. osztályú: 3722 ha. A jelenlegi beültetett szőlőterület: 1790 ha, ebből termő 1500 ha. Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei jelentik ezeket.

KLÍMA

Szubmediterrán mikroklíma a Balaton tükréről érkező nagy mennyiségű visszavert napsugárzásnak és a védett déli lejtőknek köszönhetően.

TALAJ

Alapkőzete pannóniai agyag és homok, pliocén bazalt, amelyeken bazaltmálladékkal kevert vályogos barna erdőtalajok alakultak ki.

SZŐLŐFAJTÁK

Olaszrizling, szürkebarát, rizlingszilváni, kéknyelű, rajnai rizling, tramini, ottonel muskotály, budai zöld, zeusz.

STÍLUS

A Badacsonyi borvidék ma egyértelműen fehérbor termő terület, bár az utóbbi években számos termelő vágott neki a vörösbor készítés rögös útjának.

Hagyományos fajtája a XX. századra már az olaszrizling lett, de ezen kívül reliktumként megmaradt a budai zöld, kisebb területeken a furmint, a szürkebarát és a kéknyelű.

A jelenlegi fajtaösszetétel kissé meglepően alakul, ugyanis az olaszrizling, szürkebarát és rajnai rizling után a pinot noir következik. Kéknyelűből ma már az elmúlt évtized telepítéseinek köszönhetően 4%-nyi terem a borvidéken.

Az olaszrizling a maga viszonylagos megbízhatóságával évek óta komoly boroknak az alapanyaga, jól érlelhető, de fiatalon is fogyasztható. Nem véletlen, hogy  a balatoni – és elsősorban szépen szaporodó igényes badacsonyi – termelők néhány éve olaszrizlingre építették azt a borukat, amely a tó körül minden borvidéket bevon egy egységes, jól kommunikálható bor készítésébe.

A badacsonyi borok jellegzetesen testesek, magas exrakt-, alkohol- és titrálható sav-tartalmúak. A badacsonyi bor hosszan eltartható, általában 2-3 éves korában éri el azt a csúcsot, ahonnan kiindulva minőségét hosszabb időn át is megőrzi.

A vidék száz év óta legismertebb borai a Badacsonyi Olaszrizling, a Badacsonyi Szürkebarát és a Badacsonyi Kéknyelű.

Borai a kedvező lejtőszögnek és a sok napsütésnek köszönhetően magas cukortartalommal beérett szőlőkből készülnek. Az itt termő borok száraz iskolázás esetén is kerekek, teltek, sokszor alkoholban gazdagok.

Igényes pincékben jellegzetes ásványos ízjegyeket mutatnak. Jó évjáratokban nem ritka a késői szüret, a borok számottevő maradékcukor tartalma, és az aszúsodás sem. Már évtizedek óta az olaszrizling az a szőlőfajta, amelyik a borvidék legnagyobb termőterületét elfoglalja, és nem is méltatlanul.

Afféle Kárpát-medencei etalonnak is nevezhetnénk, hiszen leginkább az itt termő borok aromatikáját tartjuk a legmeghatározóbbnak. A talajösszetételnek köszönhetően az itt termett olaszrizlingek gyakran mutatnak keserűmandulás, mandulavirágra emlékeztető illat- és ízjegyeket.

Ez, valamint a hagyományosan nagyhordóban történő érlelés enyhén oxidatív jellege a kispincék boraiban egyértelműen felismerhetővé teszik ezeket a borokat. A magasabb savtar- talom szintén csak részben köszönhető a fajtának, hiszen maga a termőhely is felelős ezért.

A kéknyelűt sokan kemény bornak tartják, savai kétségkívül határozottak. Érett és egészséges terméséből azonban kimondottan elegáns szerkezetű borok készíthetők. Nem könnyen megmutatkozó bor, illatvilága zárkózott, ízeiben visszafogott. A rizlinghez és juhfarkhoz hasonlóan érlelést kíván, az almasav-bontás és a mikro-oxidáció jótékony hatással van szerkezetére. Sajátos fanyarság jellemzi, de tudatos és gondos gazda kezében a furmintot közelítő eleganciát ad.

Bár állandóan badacsonyi borokat emlegetünk, a badacsonyi bor korántsem mindig a Badacsonyon terem, sőt vannak olyan szőlőhegyek, amelyek az értő kóstoló szájában sokszor elvitatják az elsőbbséget a táj névadó hegyétől. Tudják ezt mindazok, akik a Csobánc, a Gulács vagy éppen a Szent-György-hegy borát itták. Hamvas Béla szavai világítják megtalálóan ezt a dilemmát: „A badacsonyi és a szentgyörgyhegyi között levő különbségről, majd ha az egyetemen a bortudományi tanszékre kineveznek, egy fél évig fogok előadni. Ez az iskolapéldája annak, hogy két nagy bor miben tud különbözni. A badacsonyi olyan, mint a világhírű művész, a szentgyörgyhegyi olyan, mint az a művész, aki világéletében a szobájából is alig mozdult ki, és mégis nagyobb művet teremtett, mint akit ünnepeltek. Mind a kettőben megvan a nagyság, de az egyiket olimpiai, a másikat kínai, tao nagyságnak nevezném. Különös, hogy mennyire nem tudok a kettő között választani. Már-már döntöttem a szentgyörgyhegyi mellett, de mikor megittam egy pohár badacsonyi rizlinget, melléje álltam; aztán esküdtem a badacsonyira, de csak addig, amíg szentgyörgyhegyihez nem jutottam. Végül is mi akadályozhat meg abban, hogy görög is legyek, meg kínai is?

TÖRTÉNELEM

Régészeti leletek tanúsága szerint már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt a Balatonfelvidéken, egyben a Badacsony környékén is, amely a római civilizációnak köszönhető.

A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik hadiútja, amelyet ma is „Római-út” néven emlegetnek.

A római kor óta folyamatos borkultúra a honfoglalás után sem szakadt meg. Okleveles források szerint a XIII. században a borvidék szőlőinek egy része egyházi tulajdonban volt, míg más részei az Atyusz nemzetség birtokaihoz tartoztak. Ez a család építtette például a Monostorapáti-környéki Almád-monostort, a szigligeti várat, de ők szállítottak bort a királyi asztalra is.

A végvár-övezetbe tartozó táj a török háborúk alatt félig elnéptelenedett, a szőlőkultúra hanyatlott. Új erőre a XVIII. századtól kezdve kapott, amikor új telepítésekkel és modernebb technológiákkal megkezdődött azoknak a boroknak a készítése, amelyek Badacsony híressé tették. Számos nemesi család, köztük távolabb lakók is rendelkeztek szőlőbirtokkal, présházzal a bort termő hegyeken. A Szent-György-hegy legszebb présházát magukénak mondó Tóti-Lengyel család tagjai például Somogyból jártak át rendszeresen, – csónakkal –, hogy irányítsák a szőlőhegyi munkákat és élvezzék a termést.

Erről a borvidékről, amely akkor a Balaton egész északi partján végighúzódott, és „Balaton-melléke” néven emlegették Bél Mátyás, a XVIII. század elejének neves szerzője a következőket jegyezte meg. „A Balaton tó zalai partját, egyvégtében szőlőtermő hegyoldalak szegélyezik, amelyek legtöbbjén igen nemes borokat szüretelnek, de valamennyi közt legjobbakat a Badacsonyi, Szentgyörgyi és Kővágóörsi parti hegyek adják, melyeknek gyümölcse oly fínom és kellemes ízű, hogyha nem is a legelső, de bizonyosan az elsők közt ismert bort szűrik belőle…”. Ennek a kiváló minőségnek az okát az e hegyoldalakon is jellemző aszúsodásban lehet sejteni. További különlegessége volt a borvidéknek az ürmös, amelynél a szagos kék szőlőfajtákat részesítették előnyben, s első említése 1788-ból való. Ezt gyógyhatású készítményként patikákban is árulták. A XVIII. században már jellemző szőlőfajtája volt a borvidéknek a kéknyelű – amelynek kifejezetten badacsonyi jellegét hangsúlyozták –, s amely Badacsony úri szőleiben volt elterjedve. Alacsony terméshozama miatt valószínűleg csak itt engedhették meg e nemes szőlő termesztését.

A fő termőfajok törzsökös magyar fajták voltak, amelyek közül kiemelkedett elterjedésében a szigeti, vagy más néven fehér furmint. E fajtát azonban sohasem telepítették tisztán, hanem a sárfehérrel közösen, ugyanis e kettővel való házasítása eredményeként jött létre a híres somlai-, illetve neszmélyi házasított bor, amelyet a helyiek mintának tekintettek. Az itteniek úgy vélekedtek, ez a három szőlőfajta adta a vidék legjobb borát is.

A XIX. században azután a furmintot az olaszrizling váltotta majd fel, illetve az oportó kezdett elterjedni. Ugyancsak a Badacsony környékének kiemelt egyedi fajtái közé tartozott a budai zöld vagy a szlanka, amit a kéknyelűvel ültettek vegyesen. A kéknyelű tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert rosszul termékenyül. Ebben segíti bizonyos termőhelyeken még ma is a budai zöld.

A század végén itt is megjelent a filoxéra, a Badacsony hegyén, valamint a Káli-medencében szinte az összes szőlő kipusztult, nagy kétségbeesést okozva a gazdáknak. A filoxéra vész utáni rekonstrukció során építették a teraszos szőlőültetvények támfalait az erózió megakadályozására. Az 1893-as bortörvény után lett a Badacsonyi borvidék kizárólag fehérbort termő terület, mivel csak ilyen szőlőfajták szerepeltek az ajánlott választékban.

Az 1936-os törvény alapján a borvidék elnevezése Badacsony-Balatonfüred-Csopaki borvidék lett. Ekkor még igen, az 1941-es felosztás után már nem tartoztak borvidékhez a Káli-medence települései. A borvidékre ekkoriban még jellemző volt helyenként a bakhátas művelés, a kis termőterület, karóstámasz, fajtatiszta telepítés, a tőkék szabályos bakművelése és rövidcsapos metszése.

A Balaton fokozottabb üdülő körzetté alakításával, alakulásával a szőlőterületek hétvégi házak, nyaralók alapterületeivé degradálódtak. A szőlőket piaci érdekeltség és lelki kötődés együttes hiányában kivágták, az egyedülálló pincéket lebontották. A gulyáskommunizmus tipikus jelenségként a természeti, táji, gazdasági egyedülálló és idővel egymással egységet alkotó értékeket lerombolta, s helyébe semmilyen értéket nem teremtett. A turizmus fellendülésével a bortermelést egy abszolút igénytelen piac kielégítőjévé tett.

BalatonBor

A BalatonBor egységes megjelenéssel, bizonyos minőségi kritériumokat teljesítve készül ma már mind a négy Balatonparton fekvő borvidéken. A gazdák maguk így határozták meg magát a terméket és céljaikat: A BalatonBor Olaszrizlingből készül, jó ivású, ugyanakkor tartalmas balatoni bor, elsősorban a gasztronómia és a régiós értékesítés számára. A BalatonBor az első termelői összefogásra épülő régiós bormárka Magyarországon, ezért joggal mondhatjuk, hogy „a Balaton Bora”. A BalatonBor a Balatoni Kör és a Rizling Generáció közös terméke, de bárki készítheti, aki megfelel a feltételeknek.

Az objektív paramétereken túl a termék minőségét egy, a Balatoni Kör és a Rizling Generáció által összehívott bíráló bizottság garantálja. Kizárólag a borbírálaton megfelelt borokból készülhet BalatonBor. A BalatonBor régiós termék létrehozásával közös célunk a Balaton körüli szőlőterületeken gazdálkodók piaci helyzetének stabilizálása, alkupozíciójuk erősítése. Az általuk termelt jó minőségű szőlő számukra kedvező áron történő felvásárlása, ezáltal egy minden piaci szereplő számára előnyös fair-trade termék létrehozása. Hosszú távon egy alulról szerveződő régiós integrátori rendszer előmozdítása, végső soron a balatoni szőlők megújítása, a borok számára stabil hazai és külföldi piacok kiépítése valamint a tó körüli termőterületek növelése.

Ha a Balaton körül termő borok egyedi kis minőségi piramisát próbáljuk felvázolni, akkor

ez a kategória legalul helyezkedik el. És talán ez a legfontosabb lépés ebben a rendszerben – ha és amennyiben sikerül azt a bizonyos origót valamivel feljebb húzni.

A legegyszerűbb boroknak a minőségét kellene mindenütt javítani ahhoz, hogy a további építkezés is sikeres lehessen. Ha a kiindulás gyenge, sajnos hiába találunk a csúcson néhány igazán izgalmas nagy bort. Ezt szem előtt tartva kerülnek palackba egyre nagyobb számban a településekhez köthető un. HEGYBOR-ok.

Szemben a BalatonBor bárki számára könnyen érthető könnyed, savakra és gyümölcsösségre építő karakterével a hegybor már közelít a szűkebb termőhelyi jellegzetességekhez. Ezek fölött – koncentrációban, egyediségben és árban is – a dűlős borok helyezkednek el. Sajnos a Balaton környékén néhány kivételtől eltekintve a kiemelkedő dűlők feledésbe merültek.

Forrás:

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor: Terra Benedicta – Áldott föld

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor – Nagymarosi András: Bortankönyv – a Kárpát-medence borai