A híres somlói juhfark hazája, csak fehérbort adó borvidék. Sajátos ízjegyeit az itt termő borok a talajnak és a szinte kizárólagos fahordós érlelésnek köszönhetik. Három tanúhegy, a Somló, a Ság-hegy és a Kis-Somlyó tanúhegyeivel jött létre.

FÖLDRAJZ

A táj képét sajátosan színező formák, Marcal-medencében lezajlott bazaltvulkánosság tanúhegyek kialakulását segítette elő: a Somló, a Ság-hegy és Kis-Somlyó tanúhegyeivel jött létre mai Nagy-Somlói borvidék. A Dunántúl közepén, Pápa és Sümeg között, a Kisalföld keleti határán fekszik.

TERMŐTERÜLET

Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken, a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint összesen 1142 ha. Jelenlegi szőlőterület: 832 ha, ebből termő 737 ha – kizárólag fehérszőlő fajtákkal.

Részei:

Somlói körzet: Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely

Kissomlyó-Sáphegyi körzet: Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Mesteri, Sitke településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

KLÍMA

Kontinentalis klíma, a nyugatról és északról érkező hűvösebb légtömegek hatását a kiváló fekvések kedvező lejtőszögei képesek ellensúlyozni.

TALAJ

Bazalttörmelékes löszvályog, bazalt anyagú lejtőtörmelék és tufamálladék. Mindhárom hegy vulkáni tanúhegy, talajuk bazalt alapú tufamálladék; figyelemre méltó e bazalt humusz összetétele: a fekete erdei föld, homok, lösz ásványosságának kémiai összetétele eltérő. Somlón gömbölyű darabokra mállott bazalt, kukoricabazalt, „srétes” kő a jellemző; a másik két hegyen faragható bazalt bányászható.

Kissomlyó tetején vörösbarna, szivacsos lávalepények láthatók. Termő szőlői savakban és zamatban rendkívül gazdag és változatos harmóniájú borokat képesek nyújtani.

A klasszikus somlai tüzes, testes, harmonikus savú és eperillatú, zöldesbe hajló csillogású – amelyet főként az ősi somlói szőlőfajták, elsősorban a szigeti (furmint), juhfarkú, szagos sárfehér, de a budai zöld és az olaszrizling adják. Bár kiváló bort szűrnek hárslevelűből

SZŐLŐFAJTÁK

Olaszrizling (443 ha), chardonnay, furmint, hárslevelű, juhfark, tramini, rizlingszilváni a vezető szőlőfajták.

STÍLUS

Mindhárom hegy vulkáni tanúhegy, talajuk bazalt alapú tufamálladék; figyelemre méltó e bazalt humusz összetétele: a fekete erdei föld, homok, lösz ásványosságának kémiai összetétele eltérő. Somlón gömbölyű darabokra mállott bazalt, kukoricabazalt, „srétes” kő a jellemző; a másik két hegyen faragható bazalt bányászható. Kissomlyó tetején vörösbarna, szivacsos lávalepények láthatók. Termő szőlői savakban és zamatban rendkívül gazdag és változatos harmóniájú borokat képesek nyújtani.

A klasszikus somlai tüzes, testes, harmonikus savú és eperillatú, zöldesbe hajló csillogású – amelyet főként az ősi somlói szőlőfajták, elsősorban a szigeti (furmint), juhfarkú, szagos sárfehér, de a budai zöld és az olaszrizling adják. Bár kiváló bort szűrnek hárslevelűből és traminiből is. Mégis tudni kell, hogy „a” somlai, a régi nedű nem fajtabor volt egykor, hanem több fajta keveréke. Legáltalánosabban a furmint és juhfark-alapú sárfehér házasításával készült: a bor eleganciáját, harmonikus intenzitását a furmint adta, sav-gerincét a juhfark, illatanyagának gazdagságát a szagos sárfehér. Kissé zöldesbe hajló, sárga tónusú bora viszont igen jól szállítható; a somlóit ezért fuvarozták zötykölődő társzekereken, csapnivaló hadiutakon a török elleni háborúkban, legutoljára a zentai csatamezőre.

A régiek azt tartották „empirikus” hagyományaik révén, hogy a somlai az egyetlen bor az országban, amely nem a fejet, hanem a lábakat ingatja meg, de azt is minden káros következmény nélkül.

Csak fehérbort adó borvidék. Sajátos ízjegyeit az itt termő borok a talajnak és a szinte kizárólagos fahordós érlelésnek köszönhetik.

Ízvilágukban gyakori a minerális, tűzkőre emlékeztető, enyhén „sós” jelleg és az ászkolásnak köszönhető és/ vagy mikrooxidációs illat. A borok legjavát kétéves koruk előtt nem érdemes kóstolni, ekkor kezdenek csak kibontakozni. A magasabb savtartalom itt nem fajtafüggő, a somlói savak az olaszrizlingben közel ugyanúgy jelen vannak, mint a tramini borokban. Ajánlott fogyasztási hőmérsékletük magasabb a szokásosnál, 14–15 oC. Próbakő, vízválasztó, a tanúságtevő és még ki tudja milyen jelzőkkel lehet illetni a somlói borokat. Megítélésüktől nemcsak a borvidék borainak képe, de a hazai borimázs is függ. Elsősorban itt, de Hegyalján és Badacsonyban is teremnek olyan borok, amelyek külön elbírálást igényelnek. Populárisan a titkok borainak is lehetne őket nevezni, mert csak akkor lebbentik fel fátylukat, ha értünk nyelvükön. Konkrétan: ezeknek a boroknak mindaddig nincs esélye méltó helyük elfoglalására, amíg az occidentális (ismert, világszerte elterjedt, nyugat-európai gyökerekkel rendelkező) fajtákból készült, hűtött erjesztéssel, fajélesztővel készített borokkal együtt bírálják őket. Semmitmondó, nyers boroknak bizonyulnak azok a tételek, amelyek kellő érlelés, felnyitás utáni levegőztetés és kissé magasabb hőmérsékleten történő kóstolás esetén nemes ízeikkel nagy meglepetést hoznak. A somlói borok határozott savszerkezete, visszafogottabb ornamentikája általában nem a kezdők borvidékévé teszik.

TÖRTÉNELEM

Annak ellenére, hogy nem „klasszikus” itáliai táj ez, nem Umbria, é nem is Toscana, de ha a bazaltsípok alatt, hol a kerecsensólyom fészkel és hollók laknak, észrevehetjük „az istenek közellétének nyugodt tudatát” – miként azt Hamvas Béla Az öt géniuszban megjegyzi. És honfoglalás-kori szőlőkultúrája és sajátosan karakteres bazaltborának minősége mellett talán Hamvas az a szellemi ember, aki a legtöbb hasznot hozta az elmúlt évtizedekben a Somlónak; a Hamvas- reneszánsz az értelmiségi érdeklődés középpontjába helyezte Somlót. Hegyet is, a tájat is, s legfőképpen borát; az összetéveszthetetlen és harmonikus somlait. S különösen a juhfark nevű szőlőjét, melynek nedűjét sokszor a „nászéjszakák bora” címke alatt menedzselnek.

Az igazán szép juhfark azonban a Somlón is ritka tünemény – a különleges hazai szőlőfajta tíz évből jó, ha két-háromszor ad igazán emlékezetes élményt. S bár az ismert momentum, hogy a Habsburg-házba nászajándékul küldött somlai hatására fiú-utódok születnek, a legendák és a mítosz-teremtések emlékei közé tartozik – mégis a hegy korporatív lelkéhez tartozik. Miként azt a somlai borvidék első monográfusa, Csoma Zsigmond könyvének címéül is emelte (Nászéjszakák bora). És Hamvas is említi A bor filozófiájában – más összefüggésben, más szereplőkkel, anekdotaszerű csattanóval.

„Somlóhegyén hallottam beszélni: egy magyar gróf Indiába utazott vadászni. A rádzsa vendége volt, és amikor elbúcsúzott, házigazdáját meghívta Magyarországra. Még ugyanabban az évben a rádzsa csakugyan meglátogatta, s akkor egy téli este, baráti poharazgatás közben elbeszélte szívének bánatát. Alighogy megnősült, szép fiatal nőt vett el, de ő, bár harmincöt éves sem volt, férfiasságát elvesztette. Hiába ment szanatóriumba. Hiába hivatott világhírű orvost. Hiába pasztilla, kúra, injekció, az elveszett férfiasság nem tért vissza. Szegény asszony már a búskomorság, szegény rádzsa, már az őrület szélén állt. A magyar gróf nem szólt egy szót sem, csak hívatta a kulcsárt és somlai bort hozatott. Aztán parancsot adott, hogy a rádzsa szobájában mindig legyen somlai, s mikor indiai vendége elutazott, egy láda bort ajándékozott neki. Néhány hét múlt csak el, s a posta Indiából sürgönyt hozott. Ez volt az egész: „Köszönöm barátom. Kérek még tíz láda somlait”.

JUHFARK

Ősi magyar fajta Ma már szinte egyetlen termőhelyhez, Somlóhoz köthető fajta. Gyakran keverték össze a csomorika szőlővel, de mára ez a vita tisztázódott. Somló hegyen újra tiszta és egyértelmű juhfark ültetvényeket találunk. Teljes termőterülete mintegy 110 ha, ennek egy kisebb része a Balatonfüred-Csopaki Borvidéken található. Valódi értékei a vulkáni, ásványos talajokon mutatkoznak meg, de a meszes talajt is kedveli. Bora itt könnyedebb, illatosabb.

Levele ötkaréjú, világoszöld, nyílt vállöblű. Fürtje hosszú, hengeres, gyakran visszakanyarodik a vége. Nevét is innen kapta. Bogyói fehéres zöldek, hamvasak. Kedvelői a magyar tájon termő legkeményebb bornak borok egyikének tartják. Fiatalon neutrális illat- és ízvilága nem teszi könnyen érthetővé. Fahordós érlelés nélkül ritkán ad komoly borokat. Ha nem érett szőlőből készül, szinte élvezhetetlenül érdes, rosszabb esetben nyers és durva savakat mutat. Értékeinek kibontakozásához idő kell, levegőztetést és a szokásosnál magasabb hőmérséklet. Csúcsának eléréséhez legalább 3-4 évre van szükség. Savai ekkorra már veszítenek kezdeti érdességükből és az eredmény nagyon tiszta ízű, tartalmas, elegáns bor.