A Balaton déli partján elterülő borvidék, amely könnyű, lány borairól ismert, azt mondják,  „igazi jól iható”, társas és beszélgető borok teremnek itt.

FÖLDRAJZ

A Balaton déli partján, Somogy megye északi részén fekszik, Zamárditól Balatonkeresztúrig, dél felé Andocs és Tab vonaláig.  Szintén ehhez a borvidékhez tartozik a Balatonkeresztúrtól délre fekvő Kéthely és Marcali körül elterülő szőlővidék.

TERMŐTERÜLET

9.984 ha nagyságú szőlőtelepítésre alkalmasvterültéből 8.156 ha sorolható az I. osztályba. A jelenlegi szabályozás szerint a Balatonboglári Borvidék az alábbi területekre terjed ki:

a) Balatonlellei körzet: Andocs, Balaton- boglár, Balatonlelle, Balatonendréd, Balatonöszöd, Balatonszabadi, Balatonszemes, Gyugy, Karád, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Ordacsehi, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi;

b) Marcali körzet: Balatonberény, Balatonkeresztúr, Böhönye, Csurgó, Hollád, Kéthely, Marcali, Somogysámson települések.

KLÍMA

Klímája enyhének, bizonyos években kifejezetten melegnek mondható. A napsütéses órák száma átlagosan eléri az évi 1950-2000 órát, az átlagos csapadék mennyiség 600- 800 mm között van. Nem jellemzőek a kiugróan magas vagy alacsony hőmérsékleti értékek, így az évjáratok közötti ingadozás viszonylag csekély.

TALAJ

Alapkőzete agyagos-homokos üledék, melyeket a Pannon-tó rakott le. Ezt később negyedidőszaki lösz fedte be. Ezen alakult ki a szőlőtermesztésnek ma jó alapot nyújtó lejtőlösz és vályogtalaj. Önálló szelekcióban ma a balatonboglári, szőlőskislaki, szőlősgyöröki, kőröshegyi, sinai-hegyi borokat ismerhetjük.

Éghajlata szőlőtermesztésre kedvező. Napfénnyel jól ellátott terület (évi 1950-2000 óra), közepesen nagy hő összeggel (pl. a júliusi középhőmérséklet 20-21°C). Évi átlagos csapadék mennyisége jónak mondható, 600-800 mm között változik. Klímája kiegyenlített, így a termelési biztonság jó.

A borvidék nagy kiterjedése ellenére földtani szempontból meglehetősen egyveretű.

A szőlőtermő dombok fő tömegét a miocén pannóniai-pontusi korszakokban, az ún. Pannon-beltóban leülepedett agyagos-homokos üledékek adják. A kihalt Congeria („kecskeköröm”) kagylók héjait néha éppen a szőlőhegy oldalában találjuk meg! A balatonboglári Kálváriahegy és a fonyódi Várhegy felépítésében egy-egy apró pontusi-pliocén bazaltvulkán is részt vett. A negyedidőszakban vastag, szélfútta pleisztocén lösz fedte be a tavi üledékeket. Ez ma az elsődleges talajképző kőzet.

A szőlőültetvények a pleisztocén löszön kialakult homokos lejtőlöszön, vályogtalajon, barna erdőtalajokon, barnaföldeken, helyenként homokon települnek. Legjellemzőbb talajféleség a közepesen kötött vályog.

Domborzata mérsékelten tagolt. A dombokat folyóvízi kaviccsal kitöltött völgyek szabdalják, északon, a Balaton felől homokturzások, tőzeglápok határolják. A dél-balatoni szőlőhegyek déli lejtői általában lankásak, míg az északi oldal gyakran meredek leszakadásokat, löszfalakat mutat (például a Fonyódi-hegy).

SZŐLŐFAJTÁK

A Balatonboglári borvidék előbb hagyományosan vörös-, majd fehérbor termelő terület volt, de a XX. század második felétől itt is jelentős részarányt kapott az egyre divatosabbá váló vörösbor készítés. Ma már vegyesen, mintegy 3:1 arányban fehér- és vörösbor termő táj.

A fehérborok között a jelenleg uralkodó szőlőfajták a királyleányka, a chardonnay, az olaszrizling és a zöld veltelini. Kisebb menynyiségben a Müller-Thurgau, a rajnai rizling, a sárga és ottonell muskotály, a tramini és  sauvignon blanc is szerepelnek a telepítet szőlők között. Ezen a vidéken is megjelent  semillon szőlőfajta telepítése.

A kékszőlők közül legtöbb a merlot és a pinot noir, de jelen vannak a cabernet-félék, a kékfrankos, a zweigelt és a portugieser is. Ami a fehér borokat illati a borvidéken az utóbbi évtizedben csaknem teljesen átálltak a reduktív borok készítésére. Gyümölcsillatú, aromákban gazdag, könnyű, karcsú fehérboraikat az igénytelenebb kategóriában inkább lágy savak jellemzik, míg az igényes fehérborok palettáján hallatlanul elegáns, játékos savösszetételű borokat találunk. Kellemes, könnyű, száraz Irsai Olivér és szürkebarát is kerül ki erről a borvidékről.

IRSAI OLIVÉR

Intraspecifikus hibrid: pozsonyi x Csabagyöngye – magyar keresztezés

A 80-as évek közepéig csak csemegeszőlőként telepítették de, azóta kedvelt borszőlővé lépett elő. Ma termőterülete cca. 1250 ha. Ebből legnagyobb arányban a Kunság részesedik, majd Mátra és Balatonboglár következik.

Nem igényes különösebben a talajra, lazább homokon és kötött talajokon is jól terem. Levele viszonylag kicsi és kerekded, ötkaréjú, vékony szövetű. Fürtje közepes méretű, vállas, teljes érésben aranysárga bogyókkal. Fagyérzékeny, erőteljes zöldmunkát igényel. Korai érése, visszafogott savai és muskotályra emlékeztető illatvilága tette kedveltté ezt a bort. Fiatalon célszerű elfogyasztani, mert gyorsan öregszik. Kellő gondossággal kezelve üdén tartható. Illatossága miatt a „könnyű nyári bor” egyik legdivatosabb alapanyaga. Gyakran házasítják savasabb fajtával. Kis mennyiségben majdnem minden borvidékünkön megtalálható, de alapvető lágysága miatt inkább az északi stílusú bort termő helyeken célszerű foglalkozni vele.

STÍLUS

Igazi, „jól iható”, társas és beszélgető borok teremnek itt. A vidék lágy, közepes tannintartalmú, átlagos, vörös tömegborait savtúltengéses fogyasztó is nyugodtan fogyaszthatja. Évek óta a piacon van egy olyan testesebb, mégis elegáns, magasabb tannintartalmú vörösbor-választék is, elsősorban cabernet sauvignon, merlot és syrah alapanyagból, amely megmutatja a borvidéken megbújó rejtett értékeket. Rendszeresen találkozunk nagyon szép, illatos, könnyű rozé borokkal is a kínálatban.

Kellemes változatosságot jelentenek a BB átlagos, savszegény, lágy boraival szemben a balatonboglári Kápolnadomb és a fonyódi Várhegy testesebb, markánsabb savakkal jellemezhető borai. Ennek a különbségnek egyik okát valószínűleg a vidék földtani felépítésében kereshetjük, mivel mindkét hegyet egy-egy apró bazaltvulkán építi fel, a korábbiakban említettektől eltérő kémiai összetételű talajt hozva létre. Ezeket a borokat ma már gondosabb szelekcióval és finomabb technikával állítják elő. A vidék egykor híres borai a Boglári Muskotály és a Köröshegyi Olaszrizling voltak.

A PEZSGŐ

A pezsgő története ugyan valahol Franciaországban kezdődött, nem pont Champagne-ban, de ott teljesedett ki ez az elbűvölő, elegáns, játékos de mégis nagyon komoly történet.

Az 1700-as évek végére a Ruinart, a Moët et Chandon, a Veuve-Cliqout sok kitűnő más társával együtt már piacra küldhette áruját. Németországban az első pezsgőgyár 1826-ban alakult meg, de ezt egy évvel megelőzték a magyarok a Pozsonyban alapított Hubert-pezsgőgyárral. Ezt követte a Palugyai pezsgőpincészet.

1852-ben a Józsefvárosi, majd 1854-ben a Budai Pezsgőgyár következett. A pécsi Littke-pezsgőgyarban 1876-ban indult el a termelés. A Törley-pezsgőgyár története valójában 1882-ben kezdődött, amikor a Reimsben tanult Törley József áttelepítette pezsgőgyárát Franciaországból Budafokra. Francia szakemberei, Louis és César François, akiket magával hozott, már négy év múlva önállósították magukat. Még egy nevet feltétlenül meg kell említenünk. Tatán, 1905-ben Esterházy Ferenc gróf létesített pezsgő-üzemet. Volt idő, amikor az országban 21 pezsgőgyár működött, de nem mindegyik bírta a harcot.

A második világháború és a megszálló csapatok rettenetes pusztítást végeztek a pezsgőspincékben is. Utána kezdtünk magunkhoz térni, ami csak nagyjából az 1950-es államosításig engedte a magáncégek működését. Később jött az egalizáció korszaka, a mennyiségi termelés kora. A mamut-pincészet Hungarovin eljutott az évi 25 millió palack pezsgő termeléséig. Közben Balatonbogláron, Izsákon és más helyeken szintén létesültek óriás üzemek. A rendszerváltás teljesen átrendezte a piacot. Vezető helyre a Henkell–Söhnlein tulajdonba került volt Hungarovin és Balatonboglár együtt lépett. Ma mindez a Törley név alatt egy cégben működik. Mellettük vagy kitűnő minőséget viszonylag kisebb mennyiségben előállító magánpincészetek, vagy az édes termékek mögött megbúvó gyengébb minőséget adó pincészetek vannak a piacon. A pezsgőkészítés régi-új útját járja a Garamvári Vencel vezette budafoki pezsgőgyár.

Korábban Chateau Vincent márkanév alatt, cukortartalom szempontjából négy fokozatban készülnek pezsgőik. Alapboraikat ma már kizárólag saját dél-balatoni területükről szerzik be. Pezsgőik magas minőséget képviselnek, csúcspezsgőik eleganciája, érlelhetősége évek óta veri a hazai átlagot. Mellettük az utóbbi néhány évben számos kisebb pincészet kezdett pezsgőkészítésbe, szinte az ország minden borvidékét felölelve. Szentesi József kezdte mintegy tíz évvel ezelőtt a kistermelői pincészetek alapborainak pezsgősítését, ma már a korábban igen szigorú pénzügyi szabályok lazulása után számos bortermelő maga látott saját palackos erjesztésű pezsgője elkészítéséhez. Hogy ez minden borvidéken, bármelyik szőlőfajta használatával és bárki esetében működik-e, már más kérdés. A csendes borok piacának megtorpanása – esetleg – nem tűnik elég indoknak ahhoz, hogy a pincészetek java erre az útra lépjen. A pezsgő ugyanis más, mint a csendes bor.

TÖRTÉNELEM

Bortörténelem a siller-boroktól a pezsgőig. A Balatonboglári borvidék történetét nyomozva, korai feljegyzések alapján tudjuk, hogy kezdetben nem nagyon tettek különbséget a Balaton északi és déli partvidékének borai között. Így például már a XIV. században „balatoni borokat” termeltek a Veszprémi püspökség Balaton déli partján elterülő szőlőbirtokain.

A török időkben terjedt el itt a vörösborok készítéséhez felhasznált kékszőlő, amely egészen a filoxéravészig domináns volt a vidéken. A XIX. század végén a Balaton déli partját bortermő körzetekre osztották, amelyek közül a kéthelyi körzet a Kisbalaton és a Nagyberek között terült el és főként vörösbort adott. Balatonkeresztúr és Balatonszárszó között húzódott a főként siller borokat termelő somogyi homokszőlők területe. A Szárszótól Kiliti-ig terjedő körzetben szintén siller borokat, míg Siófók és Balatonfőkajár között vegyesen fehér és vörösborokat készítettek.

A filoxéra Magyarországon 1875 és 1895 között a szőlőültetvények (és velük együtt az ősi fajták) kétharmadát elpusztította. A század végén tehát a Balaton vidékén is megjelent a filoxéra, és egyedül Badacsony hegyén sikerült a nagyobb veszteséget szénkénegezéssel megelőzni. Az állam nagy erőfeszítéseket tett a filoxéra okozta kár enyhítésére: kölcsönöket biztosított az újratelepítéshez, megszervezte a gazdák felvilágosítását, új bortermő helyek kialakítását szorgalmazta, amelyek homoktalajuk miatt immunisak voltak a filoxérával szemben. Ilyen terület volt a Balaton somogyi partján 1891-ben létesített Máriatelep, amelynek területét gróf Festetics Tasziló által felajánlott 800 kh-nyi legelő biztosította, melyből az állam 300 kh-nyit ki is jelölt telepítésre. Máriatelep fő fajtái az olaszrizling, a zöldszilváni, ezerjó és nagyburgundi lettek. A filoxéravész után tehát errefelé zömmel a fehérszőlő telepítés vált uralkodóvá. Részben a tihanyi bencés uradalomban, részben az egykori Festetics birtokon virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette.

A szocializmus évtizedeiben a Balatonboglári Pincegazdaság irányította a táj szőlő- és bortermelését, saját és felvásárolt tételeket palackozva. A 80-as évek végére már tág termékspektrumot dolgozott ki, melyben az exportra szánt, kis tételben készített boroktól (Chapel Hill szelekció) az igénytelen tömegborokig, sőt az olcsó „tömeg-pezsgőig” nagyon sokfajta tétel szerepelt. Jelenleg a Törley Pincészethez tartozik ez a terület is- A Balatonboglári borvidék a XIX. század végén és a XX. század első felében Balaton-melléke borvidék néven szerepelt. A két világháború között a tájat Somogy-Zala-i borvidék néven is emlegették. 1949 és 1982. között borvidéki minősítését elvesztette, 1982. óta Délbalatoni borvidék néven említette a bortörvény, egészen 2001-ig, amikor a borvidék centrumában lévő BB hatására a Balaton-boglári borvidék nevet nyerte el. A borvidék területét 1997-ben egy további községgel bővítették.

Forrás:

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor: Terra Benedicta – Áldott föld

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor – Nagymarosi András: Bortankönyv – a Kárpát-medence borai