A Balaton északi partján húzódó terület, és a csodálatos Káli-medence, ahol a badacsonyihoz hasonló markáns fehér borok készülnek. A legrégebbi hagyománya az olaszrizlingnek van, ezt követi a szürkebarát, de remek chardonnay-t, Irsai Olivért, kékfrankost, traminit, zöld veltelinit is kóstolhatunk, amelyek fahordós érleléssel teljesednek ki igazán.

FÖLDRAJZ

Balaton északi partján Keszthelytől Zánkáig húzódó terület, kivéve a Badacsonyi Borvidék területét. Három körzetre tagolt, a Káli-medence Ny-i és É-i része alkotja a Káli körzetet, a Balatonederics-Lesencei körzet a Keszthelyi hegység K-i, míg a Cserszegi körzet ugyanezen hegység D-i és Ny-i lejtőin terül el. A mai, bortörvény által kijelölt Balaton- felvidéki borvidék, amely a történeti és a geográfiai Balaton-felvidéknél kisebb, a Balatontól északra terül el. Földrajzilag két részre tagolódik. Keleti szegmense a Badacsonyi és Balatonfüred-Csopaki borvidékek között található és magában foglalja a Káli-medence északi részét is; nyugati szegmense lényegében a Keszthelyi-hegység tágabb területének felel meg. A két rész egymással földrajzi kapcsolatban nem áll, mert elválasztja őket a Badacsonyi borvidék.

TERMŐTERÜLET

A teljes termőterület 5427 ha, de ebből jelenleg csak 860 ha a termő szőlő. A táj borainak magas minőségét a vidék rendkívül kedvező domborzati viszonyai garantálják. Völgyekkel és tereplépcsőkkel enyhén tagolt, közepesen meredek hegylábfelszíneken, terem a Balaton-felvidéki bor.

KLÍMA

Szárazföldi klíma az uralkodó, de az utóbbi években a szubmediterrán jelzőt is alkalmazhatnánk.

Éghajlata általában a Badacsonyi borvidékhez hasonló, kiegyenlített, kellő termésbiztonságú, napfényben gazdag. Északabbra néhol kevésbé kedvező, különösen a tótól távolabb eső részein. Országos átlagban mégis inkább melegnek mondható. A borvidék földtani szempontból is két, nagyon jól elkülöníthető régióra oszlik. Keleti része a Káli-medence északi felét és az attól még északabbra elterülő szőlőtermő dűlőket foglalja magába.

TALAJ

Fő talajtípusok: dolomit, mészkő és márga, a Káli medence területén vulkáni törmelékkel keverve.

Az alapkőzetet itt a földtörténeti középkor triász időszakának dolomit és mészkő képződményei, valamint az őket takaró, pannóniai korú homokok alkotják. Meghatározó jellege mégis az ezeket borító pliocén korú bazaltoknak és tufakőzeteinek köszönhető, amelyek a szomszédos Tapolcai -medence és a hozzá kapcsolódó Káli medencét nyugatról és északról határoló hegyvonulatban tűnnek fel és akár alapkőzetként, akár a talajokba került málladékként alapvetően meghatározzák az itt termő borok íz világát.

Az igen hasonló földtani-talajtani felépítés, valamint a borok organoleptikus és laboratóriumi analízise alapján indokolatlannak tűnik ennek a régiónak a leválasztása a Badacsonyi borvidékről. A borvidék másik, jól elkülönülő régiója, – amely még csak földrajzi kapcsolatban sem áll az előzővel, – a Keszthelyi-hegység környéke.

Az alapkőzet itt túlnyomóan triász korú dolomit és márga (Rezi, Balatonederics, Balatongyörök), a pannon homok mennyisége alárendelt, a bazaltok teljesen hiányoznak. A szőlőtermő dűlőket köves vagy magasabb vályog tartalmú barna erdei talajok borítják. Ennek a körzetnek a borai valamivel kevésbé tűnnek testesnek, mint a keleti körzeté. Gyakran éppen karcsúságukkal és eleganciájukkal hódítanak. Talajai igen változatosak: a dolomiton, mészkövön, márgán rendzina talaj alakult ki, a pannon agyagon, homokkő málladékon, és pleisztocén löszön agyag-bemosódásos, közepesen kötött barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, kőzet-lejtőtörmelékes vályogtalajok találhatók. A bazaltláva bazalttufa felületén köves és földes kopárok, fekete nyirok alakult ki (pl. a Szentbékálla fölötti Fekete-hegyen).

SZŐLŐFAJTÁK

Legnagyobb termőterülete és legrégibb hagyománya itt az olaszrizlingnek van. Ezt a szürkebarát és a chardonnay követi, de az Irsai Olivér, kékfrankos, tramini, zöld veltelini szintén viszonylag nagy mennyiségben terem. Alapvetően fehérbortermő vidék, bár a Lesencei körzetben a pinot noir termesztése több mint száz évre vezethető vissza. A zenit intraspecifikus hibrid, ezerjó x bouvier keresztezése – magyar fajta.

Mintegy 570 ha területet telepítettek be lőle, főképp a magasabb fekvésű területeken. Eger, Mátra, Balaton felvidék, Balatonfüred- Csopak a fő termőhelyei. A gazdag, vulkáni talajokat kedveli, ásványi anyagokban gazdag területen terem szépen. Levele nagyméretű, ötkaréjú, zárt vállöblű, sötétzöld színű. Fürtje közepese  nagy, vállas, kicsi zöldes fehér, pontozott, vastaghéjú bogyókkal.

Száraz bora kis hozam mellett gazdag talajon tartós, ásványos és elegáns. Több éves érlelést igényel, valódi szépségeit csak ekkor mutatja. Illat- és ízvilága általában finoman gyümölcsös, soha nem tolakodó. Savai finomak és hosszabb érleléshez is elegendőek. A legszebb bort ez a fajta évről évre a Balatonfelvidéken, Tóth Sándor Pincéjében adja (Áldozói Zenit). A Fertő-tó környékén (Sopron) sokszor maradék cukorral iskolázzák. Nem igazán nagy testű, inkább filigrán bort ad ilyenkor, visszafogott cukortartalommal.

STÍLUS

A három körzet közül a legmarkánsabb vonásokat talán a Káli medence borai mutatják. Ásványos jegyeik, jelentős savtartalmuk gyakran adnak kemény borokat. Megfelelő mennyiségű alkohol ezt jól ki tudja egyenlíteni.

A Balaton-felvidék borai hosszú életűek, sokáig élvezetesek. Alkoholtartalmuk és savkészletük hosszabb fahordós érlelésre predesztinálja őket. Valódi fajtakarakter és a táj jellegzetes ízei kis terhelés és hosszabb érlelés nyomán alakulnak ki a borokban.

Borai – bár igazi egyéniségek – mégsem mutatnak egyszeri, össze nem cserélhető, önálló karaktert. A termőhelyi és fajta összetételi hasonlóságok miatt a borvidék keleti részéből származó borok nyugodtan összecserélhetők a Badacsonyi borvidék boraival, míg a nyugati, Keszthelyi-hegység környékie a Balatonfüred-Csopaki borvidéken szüretelt italokra emlékeztetnek. Ez a helyzet pontosan megfelel a földtani-talajtani felépítés által sugallt képnek, vagyis az ilyen erősen kőzet hatású borokkal jellemezhető területen, mint a Balaton-felvidék, beigazolódik a mondás hogy a talaj gyakran felülírja a fajtát.

Az erőteljes, jó savú rizlingek mellett testes chardonnay-k, íz gazdag zöld veltelinik is kikerülnek ebből a régióból. Jó évjáratokba az ottonel muskotály, a zenit és a szürkebarát félszáraz-félédes iskolázásban készülhet. Monostorapáti környékén felelevenítették a régi főbort is, azaz együtt szüretelik az aszúszemeket a nem aszúsodott szőlővel. Ebből magasabb alkohol tartalmú, néha maradékcukros, értékes és jól eltarható borok készülnek. A vidék híre bora volt valamikor a Becehegyi Olaszrizling is.

TÖRTÉNELEM

A Rezi-hegytől a balatonkenesei magaspartig tulajdonképpen akár három borvidéket is lehetne Balaton-felvidéki borvidéknek hívni, hiszen nemcsak a hasonló nevű bortermő táj, hanem a Balatonfüred-Csopaki és a Badacsonyi borvidékek is a földrajzi értelemben vett Balaton-felvidéken találhatók. A Balaton-felvidéki borvidéknek természeti adottságai és borainak jellege olyan mértékben hasonlók a Badacsonyi borvidékéhez, hogy szétválasztásukat szinte semmi nem indokolja. De akkor miért Badacsony, miért nem Balaton-felvidék?

A Badacsonyi borvidék nevének megszületése a reformkor kezdetéhez kötődik. A literátus, kisnemesi Magyarország ezekben az években „izgulta végig” a költő Kisfaludy Sándornak és a szép Szegedi Rózának a Badacsony lejtőin kibontakozó szerelmi románcát; lélegzetvisszafojtva figyelte az ifjú párnak a „Kesergő szerelem”, majd a „Boldog szerelem” című dalciklusokban a nagyközönség elé tárt, fokozatosan beteljesedő idilljét.

Az addig csak borivók előtt ismert hegy neve ezáltal egy csapásra országos hírűvé vált, s a vidék szőlőbirtokosai a „Badacsony” nevet szinte zászlóként tűzték ki az árbocra (hogy ezáltal kisebb képzavarba meneküljünk). 1819-ben Nagyváthy János már Badacsonyi borvidék néven említi az Egregytől Felsőörsig húzódó hatalmas Balaton-felvidéki szőlőtermő övezetet, amely mai területét tekintve összesen közel 5000 hektárt tehetett ki.

A Balaton-felvidéki borvidéken a szőlőtermelésnek 2000 éves hagyománya él tovább: már a kelták is szűrtek bort ezen a tájon, de  szőlőművelés a római korban vált uralkodóvá és azután is folytonosan követhető. A magyar bortermelés is mintegy 1000 évre tekinthet vissza, hiszen ez a vidék már a középkor óta jelentős bortermő terület. Az Árpádok idején főként innen szállítottak bort a királyi asztalra. A Káli-medence peremén egykor épült Almási és Salföldi-kolostorok is termeltek, illetve termeltettek bort saját használatra.

A Balaton-felvidéki borvidék kialakulása során, ha jogállását tekintjük – nem saját hibájából – dicstelen utat járt be.

A múlt században egységesen a Balaton melléke borvidék részei voltak azok a területek, amelyek ma a Badacsonyi, a Balatonfüred-Csopaki és a Balaton-felvidéki borvidékekhez tartoznak. A valamikor egységes bortermő terület az 1893-as borvidékekről szóló törvény alapján a Badacsonyi borvidék nevet kapta, amely különböző, változó elnevezések után az 1990-es évek elején a szoros értelemben vett Badacsonyi borvidék és a „maradék” nyugat-Balaton-felvidéki szőlőtermő területek szétválásához vezetett. Az így alakult új borvidék először a Balaton melléki nevet kapta, növelve ezzel a jogászok által létrehozott konfúziót, hiszen ez a név a két világháború között a sikeresnek nem mondható dél-balatoni szőlőtermő területet jelentette. A Balaton-felvidéki borvidék név a törvényben csak 1999-ben jelent meg és végre állandósulni látszik.

Forrás:

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor: Terra Benedicta – Áldott föld

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor – Nagymarosi András: Bortankönyv – a Kárpát-medence borai