A Balaton-felvidék része, a csopaki és a zánkai körzetekből tevődik össze. A Csopaki Kódex egy független eredetvédelmi és védjegy oltalmi rendszer, melynek fókuszában Csopak és hagyományos fajtája, az olaszrizling áll. Öt település, Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőörs dűlőire és aldűlőire terjed ki.  Megalkotásának célja a csopaki bor minőségének magasabb fokú védelme.

FÖLDRAJZ

Földrajzi helyzete alapján a Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton-felvidék része. Balatonalmáditól Zánkáig húzódik a Balaton partján mintegy 10-12 kilométeres szélességben. A borvidék településeit két körzetre osztották.

Balatonfüred-Csopaki körzet: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany és Vászoly.

Zánkai körzet: Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon és Zánka.

TERMŐTERÜLET

A borvidék teljes termőterülete 6341 ha, amelyből 5792 ha első osztályú. A ténylegesen beültetett terület 2143 ha, ebből termő szőlő 1923 ha.

KLÍMA

Éghajlata szélsőségektől mentes, kontinentális klíma. A kedvező lejtőszög és a domborzat tagoltsága miatt igen kedvező mikroklímájú terroirok is kialakultak. A napos órák száma meghaladja a kétezret, aminek hatását csak növeli a Balaton víztükréről visszaverődő napsugárzás, itt-ott mediterrán mikroklímát teremtve a vidéken.

TALAJ

Talajai változatosak. A kristályos palán, permi vörös homokkövön, negyedidőszaki löszön erdőtalajok fordulnak elő, a triász mészkövön, dolomiton, márgán rendzina talaj alakult ki. A csopaki és balatonfüredi borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi. A borvidék talaja igen változatos, megtalálható a márga, dolomit, bazalt, Füreden és környékén a vörös homokkő, a Tihanyi félszigeten vulkáni tufa is. Alapvetően a magas mésztartalom jellemzi az itteni talajokat.

SZŐLŐFAJTÁK

A borvidék elsődlegesen fehérbor-termő terület, bár ez nem volt mindig így. A XIX. század híradásai vörösborok termeléséről is megemlékeznek.

Jelenleg az olaszrizling mellett, amelynek ültetett területe 820 ha, jelentős mennyiségű a kékfrankos, a szürkebarát, cabernet sauvignon és a Zweigelt területe is. A kékszőlők ismételt előre törése az elmúlt évtized fogyasztói szokásainak változásához is köthető.

STÍLUS

A termőhelyi sokszínűség azonban csak akkor érhető igazán tetten egy borvidék boraiban, ha ott megtalálható egy uralkodó szőlő- és bortípus, mely kellő merítéssel szolgál a kóstolásra. Csopakon az olaszrizling által minden adottság megvan ehhez. Éppen ezért a Csopaki Kódex egyik fő célja a termelők ilyen irányú dűlőszelekcióinak előmozdítása és egy közös, egységes bortechnológiai protokoll kialakítása.

A szabályozás maga talán elsőként határozza meg a legkonkrétabban a terroir fogalmát, még ha nem is így fogalmaznak. Ha belegondolunk, a terroir nem más, mint egy adott termőhely egyediségének megjelenése egy palack borban.

A természeti környezet hatását az adott kisebb, jellemző és egyedi területen mindenféle maszkírozás nélkül lehet kóstolni a borokban. Ehhez viszont szükség van egy olyan határozott keretre, amin belül történik a szőlőművelés és borkészítés. Sem túlérett, sem botritiszes szőlő, sem túlzott almasavbontás vagy alkoholtöbblet nem fedi el a legjobb dűlők egyedi karakterét. Persze ehhez a szép játékhoz szükség van egy olyan szőlőfajtára is, ami az adott termőhelyen egyedi és kitűnő minőséget tud adni. Az olaszrizlingben ezt a fajtát megtalálták a csopaki gazdák.

A Csopaki Kódex egy független eredetvédelmi és védjegy oltalmi rendszer, melynek fókuszában Csopak és hagyományos fajtája, az olaszrizling áll. Megalkotásának célja a csopaki bor minőségének magasabb fokú védelme. A Csopaki Kódex négy pillérbe gyűjtve tartalmaz termelési előírásokat. A védjegyével ellátott boroknak az ország legszigorúbb minőség- és eredetvédelmi szabályainak kell megfelelnie.

TÖRTÉNELEM

Ameddig csak vissza tudunk menni az időben, ez a terület mindig bortermelő vidék volt. Csopak és Veszprém között, Nemesvámos határában, a mai Baláca pusztán feltártak egy i.sz. III. századi Villa Urbanát Probius császár idejéből. A romokon szőlőmotívumú ornamentikát, a falfestményeken szüreti jeleneteket láthatunk.

A honfoglalás után Kárász törzsének a tulajdonába került a terület. Bizonyította hazánk első olyan szőlőművelő települése, melynek ismerjük a nevét, a borvidékhez tartozó Paloznak. István király egy poloznaki „szőlőst” adományozott az 1018 körül alapított veszprémvölgyi apácamonostor ellátására. A „szőlős” magyar szó, szőlőművelő szolgát jelent, aminek latin megfelelője a „vinitor”.

I. András húsz háznépet (mausio) adományozott 1055-ben az általa alapított Tihanyi Apátságnak, amint az alapító oklevélben is olvasható. 1082-es adatok szerint a veszprémi püspöknek is volt szőlője Csopakon. 1211-ben évszázadokra a Tihanyi Apátság tulajdonába kerültek Füred és környékének szőlőterületei. A virágzó szőlőtermelés, akárcsak az ország egyéb területein is, a török hódoltság idején visszaesett, csökkent a szőlőművelők száma és csökkentek a szőlőterületek is.

A XVIII. század hozta meg az újabb fellendülést, az 1750-es években az országban az elsők között itt alakultak meg a szőlőművelést és borászatot szabályozó hegyközségek. A XIX. századra Füred lett a Balaton fővárosa, itt tartották a megye és az ország előkelőségei a báljaikat, fogyott is a jó füredi bor kellően.

Több egyháznak is voltak birtokai a borvidéken, az 1880-as években Ranolder veszprémi püspök Bécsbe szállította az 50 kataszteri holdas csopaki birtokának a borait.

Hosszú ideig a Badacsonyi Borvidékhez tartozott, csak 1959-től önálló borvidék, a Tihanyi félszigetet pedig csak 1997-ben csatolták hozzá. A szüreti mulatságok régi hagyományként élnek a Balaton környékén, számtalan vers, regény, dal, sőt filmek örökítik meg a szüreti ünnepségeket. Szerencsére sok régi épület fennmaradt, egyszerű parasztpincétől a módos nemesi kúriákig. Egyre többet rendbe hoznak és a különböző bortúrák keretében meglátogathatók.

A monoszlói bazalt tanúhegytől a főkajári löszös lankákig terjedő Balatonfüred-Csopaki borvidéket geológiailag két fő kőzettípus határozza meg: a part közelében előbukkanó permi vörös agyagos területek és a magasabban fekvő sokszínű márgás-dolomitos mészkőképződmények. A délnyugat-északkelet irányban elnyúló borvidéket az azt félúton kettévágó Tihany-félsziget vulkáni tufaréteges kráterei és a rajtuk képződött gejzírmezők meszes-gejzirites területei teszik még változatosabbá. Az utóvulkanikus működések eredményeként, a törésvonalak által szabdalt vidék számos pontján ritka összetételű savanyú vizek törnek fel a permi vörösagyag rétegeken keresztül. A Bakony és a Veszprémi-fennsík által gyűjtött karsztvíz pedig sok helyen tör elő a vízzáró agyag és a vízgyűjtő meszes kőzetek találkozásánál. Csopak kis területen is jól leképzi a borvidék geológiai jellegzetességeit.

A parthoz közel eső dűlők talaját a Berekhát – Kertmög – Slikker – Szil vonalig vörös homokkő és vörös agyag alkotja. A márgás rétegek a Benében, a Berekhát tetején a Siralom-vágóban és a Slikker tetején hirtelen fehér kavicsosra színezik az addig mélyvörös talajt. Innen egészen Nagykút közepe – Hajnóczy – Soós dűlők vonaláig márgás-agyagos lankás területek találhatók. A Hegyalja – Szitahegy – Kishegy – Nagyhegy – Öreghegy vonalában hirtelen emelkedik a lejtésszög és talaj egyre löszösebbé válik. A változó vastagságú lösz alatt triász kori meszes-dolomitos kőpadok bújnak meg, melyek felett kis mélység esetén kavicsos, magas mésztartalmú talajok alakulnak ki. A lösz változó mélységét és a mésztartalmat jól szemlélteti az olaszrizling táblák zöld színének váltakozó mély és halovány árnyalata. Bár Csopak környékén a Tihanyra jellemző vulkáni kőzetek teljesen hiányoznak, a triász időszak vulkánkitörései sok helyen zöldes-vöröses-szürkés tufit és tűzköves mészkő rétegekkel tarkítják a kőzeteket.

A változatos talajok mellett fontos termőhelyi tényező még a Balatontól mért távolság, a lejtésszög, a kitettség, valamint a völgyek és erdők közelségének hűtő hatása. A Balaton víztükre 104 méteres tengerszint feletti magasságban található. A vörös talajú dűlők általában 120-160 méteres magasság között húzódnak. Ez alól kivételt képez a 230 méter magas alsóörsi Somlyó-hegy, melyet a csúcsáig vörös homokkő alkot. A márgás csopaki és paloznaki plató 160-180 méteres magasságban fekszik, míg a löszös-meszes dűlők 200-tól 300-ig terjednek.

A magassággal együtt változik a tótól mért távolság és az erdők közelsége. Ezek együtt mind hatással vannak a szellősségre, a hőingadozásra és a vízháztartásra is.

KÓDEX VÉDJEGY

A Kódex védjegyében szereplő kétfarkú oroszlán eredetileg a Csopakon élt nemesség középkori pecsétjéről származik, ma egyben Csopak község hivatalos címerének központi figurája is. A Kódex védjegy hivatalosan bejegyzett megjelölés, melynek tulajdonosa a Csopaki Önkormányzat.

Eredetvédelem

A csopaki bor eredetvédelme a szabályozás szigorúsága szerint három egymásra épülő szintet különböztet meg:

I. Csopaki körzet – generikus Csopaki

Öt település (Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőőrs) összes dűlőjére kiterjed, ahonnan olaszrizlingből a jelenlegi OEM szabályozás szerinti borokat lehet elkészíteni.

II. Vinea Csopak – minősített hegybor

A fenti öt település ma már 40 első osztályú dűlőjére és aldűlőire terjed ki. Tavasszal kötelező bírálaton kell a boroknak részt venniük. Minimálisan 12% alkoholt kell tartalmazniuk és csak olaszrizlingből készülhet a bor. Csak palackban értékesíthető.

III. Vinea Csopak + dűlőnév – minősített dűlőbor

Csopak körzet öt településének első osztályú dűlőire és azok aldűlőire terjed ki. Kizárólag egy dűlő termését önállóan feldolgozott bor kerülhet a rendszerbe, melynek megkülönböztetésére kötelezően használni kell a dűlőnevet. A termelőnek érvényes Csopaki Kódex terület-regisztrációval kell rendelkeznie és meg kell felelnie az évi négy termelői ellenőrzésen, valamint az őszi érzékszervi vizsgálaton. A bor csak száraz olaszrizling lehet.

Csopak amúgy mint elnevezés egyrészt a Balaton északi partjának keleti felén végignyúló Balatonfüred-Csopaki borvidéken egy önálló bortermő körzet neve, mely 5 települést foglal magába. Másrészt Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőörs mellett a körzetet alkotó öt bortermő település egyike. Harmadrészt Csopak egy meghatározott bortípus neve is, mely kizárólag az öt település szőlőhegyeiről származó olaszrizling szőlőből készülhet.

Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőörs települések 26 első osztályú dűlője (a dűlők pontos határait a Balatonfüred-Csopak OEM termékleírása tartalmazza):

Csopak: Bene, Berekhát, Falukertje, Hegyalja (Szitahegy), Kishegy (Kertmög), Lőczedomb, Nádaskút, Nagykút, Sáfrán-kert, Siralomvágó.

Paloznak: Kishegy (Hajnóczy), Malomhát (Szil), Nagyhegy, Sáfránkert, Slikker, Vöröspart.

Lovas: Kishegy, Öreghegy (Soós, Balogh), Suhatag, Téglaházi (Szilfa).

Alsóörs: Gőlye-mál, Kis-tetek, Mál, Suhatag, Telekfő.

Felsőörs: Kishegy.

A palackozott bor tényleges alkoholtartalmának a NÉBIH vizsgálata és kerekítési szabálya szerinti 12-13 térfogatszázalék közé kell esnie. A titrálható borkősavban kifejezett savtartalom irányadó mennyisége literenként 5,5 g feletti érték. A maradékcukor megengedett mennyisége legfeljebb 4 g literenként. A mustot kizárólag olyan élesztővel szabad erjjeszteni, amely nem változtatja meg az olaszrizling bor természetes illat- és zamatjegyeit.

A bor nem készülhet töppesztett és botritiszes szőlőből, nem lehet kései szüret, pezsgő és habzóbor. A bor minimális érlelési ideje 9 hónap, amelyből legalább 6 hónap hordóban és tartályban, illetve legalább 3 hónap palackban történik.

Miért is kell a termelőknek ez a szigorú rendszer és válogatás? Egyáltalán, biztos hogy a termelőknek van erre szüksége és nem a fogyasztóknak? Kit is szolgál valójában a Csopaki Kódex és a köré épült – jobban mondva épülő rendszer.

A kiindulás egy teljesen egyszerű és érthető kívánalom volt, mely a csopaki termelők java részéről indult el: csopakiként csak olaszrizlingből készült, csopaki minősített területről származó, minimum 12 v/v alkoholtartalommal rendelkező, érzékszervi vizsgálaton átesett és ott megfelelő minősítést kapott bor lehessen. Ez az alap, ami a Csopaki Rizling kategóriában induló borok kevésbé szigorú követelményrendszerének az alapját képezi.

A „Csopaki Kódex” meghatározott eredetvédelemre viszont csak csopaki meghatározott dűlőkből származó, dűlőszelektált bor pályázhat, melyek érlelésére és kötelező analitikai értékeire vonatkozóan is kitér a szabályzat.

Forrás:

Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor: Terra Benedicta – Áldott föld
Dr. Mészáros Gabriella – Dr. Rohály Gábor – Nagymarosi András: Bortankönyv – a Kárpát-medence borai