Tolna
Sárgödör tér Paks: a löszből épült idilli pincefalu
Paks óvárosának szívében csodálatos pincesor látványa tárul elénk. Takaros kis házikók, színes ajtók, kanyargós utcácska: pont olyan, mintha egy népmesébe csöppentünk volna.
A takaros porták pedig nyitva állnak a látogatók előtt, ahol megízlelhetik ezt a vidéket kiváló borain, kiváltképp a zászlósborán: a silleren keresztül.
Mára a Sárgödör tér Paks legfontosabb turisztikai központjává nőtte ki magát, számos népszerű borászati és gasztronómiai rendezvénynek ad otthont, többek között itt rendezik évente az Országos Sillerfesztivált is.
Nézzünk egy kis történelmet
A régi paksiak szerint már a 16. században komoly pincerendszer létezett az egész óváros alatt szerteágazva, amelyek akkoriban nem csak a tárolás szerepét töltötték be, hanem a lakosság számára menedékként is szolgáltak a török időkben.
A szőlőtermesztés a sváb lakosság betelepítésével lendült fel az 1700-as években. Kezdetben az egyszerű löszbevájt pincéket építettek, tetejét nádtetővel fedték, majd később, a 19. században nyerte el a mai formáját a pincesor. De honnan is származik a Sárgödör kifejezés? Az ún. sárga földről kapta a nevét, a gazdák a pincék építése során a kitermelt löszös földet építőanyagként használták fel, a házak és a présházak falait tömték fel, vagy vályogot vetettek belőle.
A második világháborút követően a németek kitelepítésével hányattatott sorsa lett a pincesornak.
Sok odaveszett, azonban az elmúlt húsz esztendőben sikerült visszaállítani és eredeti funkciója szerint használni a présházakat. Az épületeket felújították, a teret védett hellyé nyilvánította a város, amely évről-évre egyre népszerűbb fesztiváloknak, összejöveteleknek, rendezvényeknek ad otthont.
Ami a pincék építészetét illeti, az 50 m2 nagyságú présházak alatt akár 30 m hosszú pince is húzódhat.
Érdekesség, hogy a présházakban nem alakítottak ki szobát, egészen tavaszig fent tárolták a bort, majd csak később vitték le a pincékbe.
A Tolnai Borvidékről
A Tolnai borvidék a mezőföld délkeleti részén, a Tolnai dombságon terül el, mintegy 3000 hektáron vegyesen termelnek fehér-és vörösborokat, hagyományos fajtái az olaszrizling, a Müller -Thurgau és a kadarka.
A fajtaelosztást illetően egyértelműen fehérbor dominancia jellemző: első helyen a chardonnay olaszrizling, és a zöld veltelini szerpelnek, de jelentős területet tudhat magáénak a Müller- Thurgau, a rajnai rizling és a királyleányka is.
A Siller
Ha a Sárgödör téren járunk, kihagyhatatlan, hogy megkóstoljuk a vidék zászlósborának számító siller borokat, ami a város jellegzetes étele, a halászlé mellé igen jól párosítható.
A siller egy ősi magyar borfajta, amely nem sorolható sem a vörös, sem a rosé borokhoz. Különlegességét az adja, hogy az erjesztés folyamatának egyik fontos fázisa – a héjon áztatás ideje – a siller bor esetében hosszabb, mint a rosé boroké, de rövidebb, mint a vörös boroké, azaz körülbelül 24-48 óra. Ez idő alatt a szőlő héja már átadja a színanyagok egy részét az erjedő mustnak, de még nem terheli azt az erősebb, savas ízű tanninokkal. Így egy könnyű, friss, gyümölcsös ízű bor születik, mely a rosénál teltebb, fűszeresebb aromával bír. Élénkvörös színvilág, gyümölcsös íz és karakteres zamat jellemzi.
Fotóinkat 2021. február 21-én készítettük a Sárgödör téri pincékről.
Kapcsolódó cikkeink
