Ha a Szekszárdi Borvidéken járunk, kihagyhatatlan az idilli kis település, Szálka, ahol a jellegzetes azúrkékre festett Mausz-kápolnától szép időben akár a Dunáig is el lehet látni.

Szálka Szekszárd és Bonyhád között helyezkedik el félúton, a pici egyhajós kápolna pedig a falu Görögszó nevű településrészén található.

A német Mayer nevű telepes család építtette 1891- ben és azóta a Tolna Megyei Értéktár részévé vált.  

Legendás kék színe meghatározó eleme lett a tájnak, a kápolnától pazar kilátás tárul elénk: Sárközre, Szekszárdra, Decsre, Bátaszékre, szép időben akár a Dunára is ráláthatunk a hegytetőről.

Honnan ered a kis kék kápolna neve?

Az épület Mayer-kápolnaként is ismert, azonban a Mausz-kápolna nevet a bibliai Emmausz faluról kapta.

Az Emmausz-járás egy húsvéthoz köthető szokás, amely több mint egy évszázada az itt élő német nemzetiség húsvéthétfői néphagyománya, mely szerint a kápolnához mentek fel húsvét után a hívek, hogy megemlékezzenek az emmauszi tanítványok és Jézus útjáról.

A bibliai történetben a feltámadt Jézus odavezető úton együtt ment tanítványaival, akit csak később, a nevezetes emmauszi vacsorán kenyértörés közben ismertek fel, és így váltak a feltámadás tanújává.

A hagyományt a török idők alatt elnéptelenedett falvakba a 18. század folyamán betelepített német nemzetiségű lakosság alakította ki, akik egyben a szőlőművelést is meghonosították a Szekszárdi és a Tolnai Borvidékeken. 

Ez a sváb népszokás Szálkán és a baranya megyei Bólyon is él, a bibliai történet nyomán ragadja meg a közösség összetartozás-érzésének erősítését.

Bólyon a szokás kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a szőlőhegyek által körülvett központi részen a mélyen vallásos katolikus bólyiak Kálvária-kápolnát állítottak, ahol plébánosuk szívesen tartotta a húsvéthétfői misét. A mise után hazafele a férfiak betértek a közeli présházakba, hogy egymás borát megkóstolják. Hogy az asszonyok és gyerekek ne várják őket hiába, életre hívták az Emmausz-járást, hogy az egész család részt vehessen a vendégeskedésen.

A kápolna épülete 

A 20. század végére sajnálatos módon rendkívül leromlott a kis római katolikus kápolna állapota,  1993-ban került sor a helyreállítására.

A kis épület tornya enyhén a homlokzata elé lép. Féloromzatok támasztják meg a tornyot, ezek végén pillérre állított váza adja a díszítést. Szentélye a hajónál keskenyebb, többszögben záródik, és kontyolt nyeregtető fedi. A torony tengelyében nyíló kapu szemöldökgerendáján olvasható az építési évszám és az építtetők neve.

Milyen borokkal találkozunk?

Szekszárdot elsősorban vörösborai tették híressé. A hagyományos könnyebb, fűszeres ízű kadarka mellett a kékfrankos, a merlot, cabernet fajták a vidék jellegzetességei.

Savainak élénksége és eleganciája, sima struktúra, barátságos tanninok, sok gyümölcsösség jellemzik a híres szekszárdi borvidék tételeit.

A testes, tüzes, alkoholban és tanninban gazdag, szinte feketébe hajló vörösborok mellett kiváló, szintén magas alkoholtartalmú kiváló rosékkal is találkozhatunk.

Idilli üdülőhely a falusi turizmus kedvelőinek

A Szekszárdi-dombság festői környezetében bukkan fel a látogató előtt az apró település, amely a vizet, a természetet, a kultúrát és a falusi vendéglátást kedvelők üdülőhelye. Közvetlen közelében a Szálkai-tó 57 hektárnyi területével, mesés, zegzugos partjával ideális üdülő- és horgászhely. A kulturális kínálat központja a “Szálkán a Művészetért” Alapítvány alkotótábora, ahol szívesen fogadják a művészet minden ágában tevékenykedőket és a népi kismesterségekkel foglalkozókat.