A töki pincék és a helyi borkultúra többszáz éves múltra tekintenek vissza, egészen abba az időbe, amikor a premontrei szerzetesek Zsámbékon megtelepedtek. Ma az Etyek-Budai Borvidék része, a bortúránkon remek fehérborokat kóstolhatunk.

Tökön átutazva mindenkinek feltűnik a falu északkeleti végén, a Zsámbékról Pilisjászfalu felé vezető út melletti sok kisebb-nagyobb présház, amely a helyi pincesor része.

A töki borászok ma a Nyakas hegyközséghez tartoznak, mely az Etyek-Budai borvidék része, és napjainkban is elsősorban a fehérborok dominálnak a területen: az Irsai Olivér, a chardonnay, a sauvignon blanc, a zöldveltelini, a királyleányka, vagy a szürkebarát.

A töki pincék története a helyi szőlőtermesztéssel egyetemben több száz éves múltra tekint vissza.

Egyes források szerint a környékbeli szőlőkultúra hagyományai egészen a római korig vezethetők vissza, az azonban biztos, hogy a premontrei szerzetesrend zsámbéki megtelepedésének köszönhető középkori elterjedése, az Árpád-kor utolsó évtizedeiben.

Míg a török hódoltságot követően elsősorban vörösbort állítottak elő a környéken, a 19. században a fehérborok iránti kereslet megnövekedése miatt ezen a borvidéken is átálltak más fajták termesztésére.

Tök mellett elsősorban a szarmata mészkő alkotta Nyakas-hegy – annak is déli, délkeleti lejtői, illetve maga a hegytető – számít a fő termőterületnek. A magaslatnak korábban az anyagát is hasznosították: az itteni mészkőbányákból sok környékbeli ház épült, de jutott belőle Budapestre is.

A pincéket többféleképpen alakították ki a pincesoron: akad egyszerűen a löszbe vájt lyukpince, de kőboltozattal ellátott verzió is, és számtalan esetben présház is kapcsolódik ezekhez.

A présháznak is több fajtája van, lehet kisebb vagy nagyobb, egy- vagy kétszintes, de általánosságban igaz rájuk, hogy a kovácsoltvas kapukat érdemes közelebbről szemügyre venni, ahogy a homlokzatok is tartogathatnak érdekességeket.

Tökön minden évben megrendezik a Bor és Művészet Fesztivált, amely  nomen est omen a borra, a művészetre, az itt élő borászokra, művészekre, no meg a vendégszerető falubeliekre és a helyi ételkülönlegességekre irányítja a figyelmet egy hétvégére; ilyenkor megtelik élettel a máskor csendes pincesor.

A BORTÚRA KIHAGYHATATLAN ÁLLOMÁSA, A ZSÁMBÉKI ROMTEMPLOM

Az ódon falak ma már műemlékként majdnem egy évezred emlékeit őrzik. A premontrei kolostor és templom romjai Zsámbék területén állnak, nem csak a városnak, de az Etyeki Borvidékre látogatóknak is kihagyhatatlan élmény.

A templomrom valójában egy valaha tekintélyt parancsoló, gyönyörű háromhajós, középkorban épült premontrei bazilika és kolostor torzója, mely 1220–1234 között épült késő román és korai gótikus stílusban.

1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta nem építették újjá.

Az északnyugati torony eredeti toronysisakja elpusztult, a hajdani kolostor dongaboltozatos termében kőtár tekinthető meg.

A zsámbéki romtemplom története, érdekességek a Csodálatos Magyarország oldalunkon olvashatók.

AZ ETYEKI BORVIDÉK

A világszerte divatos és elegáns, nem túl testes, száraz reduktív borokkal találkozhatunk itt, amelynek  alapanyaga ezen a borvidéken főként a csodálatos Chardonnay és Zöldveltelini. A hazai pezsgőgyártás legkiválóbb alapborait itt is szüretelik, a mészkőbe mélyített híres Etyeki pincesort pedig egyszerűen kötelező minden borimádónak meglátogatni.

Az Etyeki-Budai borvidék a Gerecse hegység déli részétől a Velencei- és a Budai-hegységekig húzódik. A borvidék alapvetően három nagyobb zónára oszlik: a szorosan vett etyeki területre, amely Csabdin, Bicskén, Etyeken, Válon keresztül Martonvásárig követhető, a Velencei-hegység déli lejtőjén Pázmándtól Pákozdig elterülő körzetre és a Budai-hegység délnyugati oldalán a Töktől Budakesziig terjedő zónára. A „Budai- borvidék” elnevezés kissé anakronisztikus, hiszen ennek a körzetnek nincsen semmi köze a 600 éven keresztül európai hírnevet magukénak mondható budai borok termőhelyéhez.

Etyek és környéke 1990-ben kapott borvidéki rangot, a budai körzet településeit pedig csak 1998-ban csatolták hozzá. 25 település tartozik a Borvidékhez, mely három részre osztható: az etyeki, a budai és a velencei régióra. A borvidék keleti határa gyakorlatilag a fővárosig nyúlik, de a névadó Etyek is csak 25 kilométerre van Budapesttől.

Az egész termőhely (8550 ha) mintegy 30 százalékán, 1560 hektáron termesztenek szőlőt.

Az Etyek-Budai borvidék talaja nem kedvez a markáns, nagyon karakteres borok kifejlődésének, de boraiban az izgalmas savak egész palettáját nyújtja.