A szőlőtermesztés már a római korban is jelentős volt e területen.

A pátyi pincék, melyek tanúi az egykori legendás budai szőlő- és borkultúrának, az 1800-as évek elején jöttek létre. Ugyanis egy, a bortárolás javítására született uralkodói rendelet következtében a másra nem hasznosított területeken pincét építhettek a szőlőtermelők, akik ingyenesen vagy csupán csekély ellenérték fejében jutottak hozzá a területhez.

A pátyi pincehegyen több mint kétszáz pince sorakozik, a legrégebbiek az 1820-as évekből valók. A présházak zártsorúan csatlakoznak egymáshoz, több utcát is kialakítva, melyeket szőlőfajtákról neveztek el, mint Kéknyelű sor, Kékfrankos sor, Turán sor, Otelló sor vagy épp Furmint sor.

A présházak mészbe vagy mészhabarcsba rakott darab kövekből, törtkőből készültek. Az oromfalakat általában puha mészkő lapokkal fedték le. A homlokzatok felületét natúr kővel, cementtel, az ajtólapokat fára dolgozott vaslemezekkel fedték.

Az ajtók kő keretesek ugyanúgy, mint az ablakok. A falakat és az ajtókat színesre festették.

fotó © Futó Gábor | Csodálatos Magyarország