A bencések a hírhedt VIII. Henrik elől menekültek a szigetországból egészen Budajenőig, ahol felvirágoztatták a települést. A helyi építészet, kultúra, borkészítés mind a rend és az általuk betelepített német lakosság örökségét őrzi, amely egészen a 19. századig meghatározta a település életét.

A Zsámbéki medencében található Budajenő már 3500 évvel ezelőtt is lakott terület volt. A Mariazellt Csíksomlyóval összekötő Mária zarándokúton fekszik, pincesora az Etyek-Budai borvidék jellegzetességeit őrzi.

A település a Budai-hegység nyugati lábánál, Budapesttől nyugatra, a Zsámbéki-medence keleti részén helyezkedik el. A mai település ősének, Jenőnek neve- mely törzsi névre utal- 1225-ben fordult elő először írásos formában.

Budajenő azóta is számos díjat tudhat magáénak, többek között a Magyar Urbanisztikai Társaság Elnöksége 2014-ben Hild János- díjjal tüntette ki települést, mely a településfejlesztés és településrendezés legrangosabb szakmai elismerése.

Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága javaslata alapján a “Mária-tisztelet zarándok és búcsú hagyománya Magyarországon” 2016-tól a Szellemi és Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felvételt nyert.

Budajenőn található – az ezt összefoglaló, egyedülálló “Máriaút- Zarándoklat Magyarországon, Kárpát-medencei nemzetiségek zarándok- és kegyhelyeinek” állandó kiállítása a Műemlék Magtár épületében.

IXX. SZÁZADI PINCESOR 

A pilisi és váci járások hegyes-dombos vidékein a községek fő jövedelmi forrása a szőlőtermesztés volt. A jenői terülten lévő szőlősök egyik, (kisebbik) része az uradalom 17 birtokához tartozott, a másik magán gazdák kezén volt, a harmadik (legnagyobb) része pedig úgynevezett papi szőlő volt.

A település egyik nevezetessége a pincesor, ami 1829. és 1866. között épült ki. Napjainkban a minden évben megrendezésre kerülő Szüret és Bornapok hangulatos helyszíne. 

A községben számos védelem alatt álló lakóépület található, melyek stílusjegyeikben hűen őrzik a régmúlt idők paraszti, polgári hangulatát.

Felújításuk szigorú szabályokhoz kötötten folyik, kizárólag korabeli építészeti technikák alkalmazásával.

Budajenőt az országos átlagot messze meghaladó számú, impozáns műemlék és helyi védettség alá eső emlék, a XVII-XIX. században kialakult településszerkezet, korhűen felújított lakóházak, pincék és a kialakult állapothoz harmonikusan igazodó újabb építmények teszik hangulatossá, vonzóvá. 

TÖRTÉNELEM

A középkorban a település lakói a Telki apátság béresei voltak. Budajenőn e korszak épített örökségeként maradt meg a Kálvária-dombon és a XIV. században végleges formát kapott Szent Mihály Öregtemplom.

A középkori település a török időkben elpusztult, 1703-ban a bécsi skót bencéseké lett az apátság és a hozzá tartozó birtok, amely  fordulatot jelentett a település történelmében. A skót bencések Budajenőt tették központjukká és megkezdték a németajkúak betelepítését. A bencések jelenléte Budajenőn egészen a 19. sz. végéig- az egyházi és világi építkezések igen dinamikus korszakát jelentette.

A falu a völgyben a patak két partján helyezkedett el, a bencések épületei és a módosabb porták a a mai Fő utca mentén épültek. A bencés rend távozását és a világháború idején sok épület elpusztult, valamint a háborút követően a német lakosság kitelepítése is fordulatot jelentett a település életében és a kulturális örökség vonatkozásában.

LÁTNIVALÓK

MŰEMLÉK MAGTÁR ÉPÜLET 

Az impozáns Magtár épület a skót bencés rend uradalmának részeként épült a 18. század végén. Pontos építési ideje a mai napig nem ismert, az 1859-es második katonai térképen már egyértelműen beazonosítható az épület. Késői barokk stílusban épült. Az épület a település kulturális és közösségi életének fontos szereplőjévé vált, emellett méretéből és a Zsámbéki medencében is egyedülálló funkciójából adódóan a régióban is fontos helyet foglalt el.

Az épületet felújították, 2018-ban elnyerte az “Év homlokzata” – díjat, műemlék kategóriában.

SZENT PÉTER ÉS PÁL RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM

A barokk stílusú templom Oraschek Ignác tervei alapján 1756-59 között épült egy Árpád-kori eredetű templom romjaira.

A VOLT SKÓT BENCÉS RENDHÁZ ÉPÜLETEGYÜTTESE

Az épületegyüttes a település legnagyobb építészeti emléke (műemlék).

Európában a XVI. században egyre nagyobb teret hódított a protestantizmus. Angliában VIII. Henrik, egyházfőnek nyilvánította magát és sorra felszámolta a monostorokat Angliában és Skóciában.

A szigetországi bencések a kontinensen kerestek menedéket, egy csoportjuk eljutott egészen Bécsig és megalapították a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett monostort. Itt értesültek Gellért főapát ajánlatáról, melyet elfogadtak. I. Lipót 1703-ban nekik ajándékozta a Telki Apátságot. A skót bencések, szinte azonnal Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket, Beköltözésük után a skót bencések az épületet felújították, „megszépítették” és bővítették a mai épülettel azonos szélességű barokk épületté, kőkeretes ablakokkal, majd 1823-34 között bővítették az épületet az emelettel és a tetőszerkezettel. Ekkor alakult ki a jelenlegi koraklasszicista stílusú, falpillérekkel tagolt főhomlokzatú rendház.

Az épületegyüttesben jelenleg a község oktatási és igazgatási központja van.