Dr. Laposa Józsefnek nemrégiben ítélték oda a Mőcsényi Mihály-díjat, amely a tájépítészek legrangosabb kitüntetése Magyarországon. A kitüntetés kapcsán kerestük meg, azonban a beszélgetés más témákat is érintett. Otthonában fogadott minket, szó esett múltról, jelenről, jövőről, de főként a kitüntetéssel járó szellemiségről, amelyet képvisel.

A kitüntetést “a táji örökségre építő, elmélyült és újító tájtervezői munkájáért, a területrendezési tervezés módszertanának megalapozásáért, a magyar bortermő táj hagyományainak újraélesztése érdekében végzett példamutató tevékenységéért, valamint kutatói és publikációs munkásságáért” kapta.

Dr. Laposa József szakmai munkássága nagyrészt a hegyi, köztük a Balaton-parti szőlőhegyek átalakulásának lassítására irányult, erről ír a Badacsony – A magyar borvidékek ékessége nemrégiben megjelent könyvében is.

Dr. Laposa József 2021. április 2-án badacsonyi otthonában, fotó: Csodálatos Borok

“Újjászületés Istene, kérünk téged hallgass meg minket” – így kezdődik a jövőről szóló fejezet a kötetben. Az ő szavaival élve “A Badacsonyról szóló könyv, az értékek bemutatása mellett tulajdonképp a Balaton-parti szőlőhegyek hosszúra nyúlt, képekkel díszített Halotti beszéde.”

Ennél a mondatnál kezdtünk a témában mélyebbre merülni, hiszen a legtöbben a borkedvelő turista napszemüvegén keresztül látjuk, kóstoljuk a csodálatos borokat. Azonban a bor történelem, kóstolásakor a táj történetét is ízleljük, azaz benne van a föld, az ember, a kultúra, és a táj épített öröksége is.

“Ehhez a témához szorosan kapcsolódik az, amiért a kitüntetésre való jelölést vállaltam, az pedig a Professzor Úr szellemiségének tudatos továbbvitele. A díj ezentúl mindig kötelez ennek  a szellemiségnek a képviseletére, s ezért nemcsak a csodálatos tájról, csodálatos borokról kell beszélnem ha lehetőségem van közönség elé lépnem, hanem a ható, és a csodát veszélyeztető folyamatokról is.”- kezdte Dr. Laposa József.

Több mint kétezer év óta a bor-és szőlőkultúra jelentős szerepet tölt be a Balaton-felvidék életében, ahol a szőlő meghatározó tájelem. Voltak csodálatos és kevésbé dicső időszakai is a borvidéknek.

Feltétlenül ki kell térnünk a Badacsonyi borvidék értékes hegyi termőterületeinek drasztikus csökkenésére, amely az elmúlt fél évszázadban nem csak a borfajtákat, azok minőségét, hanem a táj képét is jelentősen befolyásolták.

Hogy pontosan miről is van szó? Az értékes szőlőtermő területek a hegyek Balaton felőli oldalán találhatók, amelyek a turizmus szempontjából is a legértékesebb területek egyben. – derült ki a beszélgetésünk során.

Badacsonytomaj látképe 2021. április 2-án, fotó: Csodálatos Borok

A Badacsonyi borvidék a Balaton-felvidéki Nemzeti Park központi része, azonban a természetvédelmi területté nyilvánítás sem jelentett igazi védelmet.

Az elmúlt évtizedek során a szőlőtermő területeket fokozatosan belterületté minősítették, beépítették. A változás a szemünk előtt játszódott le.

Hogy ezt még jobban érzékeltessük, nézzük számokban mit jelent. Míg 100 évvel ezelőtt Szigliget belterülete 12 hektár volt, ma 180 hektár. Badacsonytomaj és Badacsonytördemic belterülete 15-20 hektár volt, ma ez Tördemicen 160, Badacsonytomajban 333 hektár. Összességében a Badacsonyi borvidék parti településein az elmúlt száz év alatt 22 – szeresére nőtt a belterület nagysága.

A nagymértékben megfogyatkozott szőlőtermő területek ára a parti szőlőhegyeken csaknem azonos szinten van a belterületek árával, van ahol hektáronként 100 millió Forintot kérnek, ami üzletileg reménytelen körülmény a gazdálkodóknak. – olvashatjuk a Badacsony című könyvben, a számok pedig igazán megdöbbentőek.

A beszélgetés során elérkeztünk a következő ponthoz, hiszen a művelt területek szoros összefüggésben vannak az ott termelt borok minőségével és a szőlőfajtákkal. Többek között a mennyiségi termelés előtérbe kerülése miatt a hegyek alsó szoknyáin, valamint szántóföldi területeken is folyik a művelés. Ez pedig azzal jár, hogy másfajta, vékonyabb karakterű borok születnek, mint a hegy magasabb részein lévő területeken.

Badacsonyban nagy hagyományai voltak a teraszos szőlőművelésnek, amely kiváló körülményeket teremt a hegy magasabb részein történő szőlőtermesztéshez. A teraszok szabályosra faragott bazaltkövekből épültek, kötőanyag nélkül! Ezek a 6-8 méter magasságú kőbástyák a legmagasabbak az országban. Sajnos az évtizedek során rengeteg támfal elpusztult, vagy eldózerolták őket, elsősorban a szocializmus alatt, vagy a magasabb területeken az erdő nőtte be őket.

Teraszos szőlőtermesztés a Badacsony oldalában 2021. április 2. fotó: Csodálatos Borok

Kiemelendő, hogy jelenleg a borvidéki termékleírás alapján 23 fajta telepíthető a borvidéken, ez már önmagában is nagyon magas szám, de valójában 70 féle szőlőt termesztenek.

Franciaország vagy Amerika híres borvidékékein 1-3 fajta jellemző, s ezek a fajták határozzák meg egy-egy borvidék karakterét.

Az alapvetően fehérbor termő Badacsonyi borvidéken fennállása óta ma van a legtöbb kékszőlő – bár itt nagyszerű vöröseket is lehet termelni, a kékszőlő fajták térnyerése szerintem nem szolgálja a borvidék hosszútávú érdekeit, az egységes termékszerkezet kialakulását. Jelenleg a legfontosabb három fajta az Olaszrizling, a Kéknyelű és a Szürkebarát, s ezek tökéletesítésére kell helyezni a hangsúlyt. A csúcs kategóriájú borokból a járvány által uralt időszakban a vendéglátóhelyek zárva tartása miatt sajnos kevesebb fogy – tudtuk meg Dr. Laposa Józseftől.

“A  könyv írása közben vált szívügyemmé, hogy a Badacsonyi borvidék fénykorából származó épületek, présházak, birtokok történetéről további adatokat gyűjtsek, és azt elérhetővé tegyem a következő generáció számára, hiszen ezek olyan ritkaságok amelyeket kevesen ismernek. Badacsony hegyen olyan értékhalmaz és szellemiség volt található, amelyek által a borvidék fénykorában világszerte híressé vált. A fénykor a XX. század közepén a szocializmus beköszöntével ért végett. Előtte néhány évvel, az 1930-as években herceg Esterházy Pál borgazdasága Amerikába is folyamatosan szállított bort, és Ő volt az aki tiszttartója, Krassay Vilmos segítségével a tulajdonában álló Kisfaludy-ház borozóvá történő átépítésével  megteremtette a Badacsony-hegyi borturizmust is. Ez azért is fontos pont, mert itt ért össze a történelem, a kultúra, és a bor a turizmussal, példás harmóniában. ” – tette hozzá Dr. Laposa József

A Balaton a főváros után az ország legjelentősebb turisztikai desztinációja, az elmúlt évtizedben jelentős pozitív irányú minőségi fejlődésen ment keresztül, a siker fő összetevője pedig a gasztronómia fejlődése volt, amelynek alapját a borturizmus jelenti.

A cél pedig olyan fejlesztések megvalósítása, amelyek nem a szőlőterületek rovására valósulnak meg, és hatásuk kedvez a borturizmus, a szőlőtermesztés fejlődésének, a szőlőkultúra értékeinek és egyedi jellegének a megmaradásához.

Dr. Laposa József 2021. április 2-án badacsonyi otthonában, fotó: Csodálatos Borok

Portré

Dr. Laposa József legjelentősebb munkái a Balatonhoz kötődnek, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet vezető tervezőjeként alkotta meg a Balaton törvényt. Egy gratuláló levélből idézve: “A tervet – először a magyar történelemben – az Országgyűlés törvénnyel fogadta el  (2000. évi CXII. törvény), ezzel a törvénnyel született meg a Balaton Régió, amely megnyitotta az utat a régió turizmusát szolgáló beruházások előtt.”

A Balaton mellett számos más tájegység, köztük és világörökségi terület rendezése fűződik a nevéhez, mint például Tokaj – Hegyalja, Pannonhalma, vagy Hollókő. Tájrendezőként több mint 200, – ebből 31 Balaton -felvidéki, északi parti település-  külterületét szabályozta. Rendszeresen publikál szakmai folyóiratokban, számos könyvet írt, a legutóbbi, az írásunkban is említett Badacsonyról szóló, 2020. év végén jelent meg, ami egyben jubileumi kötet, ez volt a tizedik borvidékekről, szőlőkultúráról szóló könyve.