Cserépfalu Egertől 22 km-re keletre, a Hór-patak völgyében fekszik. A település első okleveles említése 1248-ban történt Charep névalakban.

A várról kevés információ maradt fenn. Építésének körülményeit és idejét nem ismerjük. Egyes elképzelések szerint már a kő-, majd vaskorban is lakott volt a terület, melynek bizonyítékai a várfalak alatti sáncmaradványok. A várat valószínűleg a tatárjárás után építették erődített vadászkastélyként, majd a közeli Cserép-vár pusztulása után vette át annak szerepét. Mások szerint csak a 15. században épült itt erősség. Kedvező fekvésének köszönhetően csekély katonai erővel is el tudta látni feladatát, a Hór-völgy védelmét. A 14. században több tulajdonosa is volt, közöttük az egri püspökkel. 1351-ből származik egyetlen okleveles említése is, melyben Erzsébet királyné megtiltotta Peskó ódori kapitánynak, hogy Cserépfalun és Bogácson dézsmát szedjen és lakóit “háborgassa”. A 15. században Jan Giskra vezetésével husziták (zsebrákok – csehül: koldusok) foglalták el, majd innen irányították a környék falvaiba intézett portyáikat. 1472-ben Mátyás Fekete Seregének élén Magyar Balázs űzte ki őket és rombolta le a várat, mely ezután már nem épült fel, katonai szerepe később nem volt, bár Eger eleste után a törökök valószínűleg megszerezték.

A vár területe viszonylag kicsi, kb. 30×50 m, alakja nyújtott L betűre hasonlít. Egykori kinézetét ma már nagyon nehéz rekonstruálni. Bástyái és várárka valószínűleg nem volt, sáncainak nyomai épphogy felismerhetőek. Ezek a lankásabb északi és nyugati oldal felől volt szélesebb és mélyebb. Észak felé nyílott kapuja, dél felé pedig egy megfigyelőtornyot építettek. A falak alapzata mindössze 60-120 cm széles volt, valószínűleg csak alsó részük készült kőből, a vár többi részét palánk alkotta. Falmaradványainak egy része az 1950-es években omlott le. Épületmaradványok nem találhatóak, bár valószínűleg a lakó- és megfigyelőtornyok is kőből épültek.