Hamarosan életbe lép az új bortörvény, amely megerősíti a hegybírókon alapuló egyablakos ügyintézést, a szőlész-borász szakmának más ágazatokhoz képest nagyobb fokú önállóságot biztosít és a rendszert érintő informatikai fejlesztések is folynak. 

Megindult a szakmaközi piacszervezési intézkedés, döntöttek a szakmaközi készletjelentésről, szervezeti átalakulás előtt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. A köztestület előtt álló feladatokról Dr. Brazsil Dávid, a szervezet főtitkára számolt be oldalukon.

A Parlament 2020. decemberében elfogadta az új bortörvényt, ezáltal július 31-én hatályát veszíti a 2004-es szabályozás, és augusztus 1-vel életbe lép a szőlészetről és borászatról szóló 2021. évi CLXII. törvény.

„Kerettörvényről van szó, amely keretszabályozási rendszert tartalmaz”- magyarázta Brazsil Dávid, hogy nagyon sok részletszabály, melyek korábban törvényi szinten kerültek beemelésre, a dereguláció jegyében átkerül rendeleti szintre. A Kormány jogalkotási elve tükröződik benne, hogy mindent a lehető legalacsonyabb szinten keresztül kell szabályozni. Ez üdvözlendő, beleillik abba a képbe is, ami az uniót jellemzi. Jóval nagyobb szabadságot, alkalmazkodó képességet biztosít a piaci viszonyokhoz. „A COVID járvány kapcsán bizonyos szabályokat nehéz volt megváltoztatni”- hozott példát a szakember, hogy ezáltal rugalmassá teszi a folyamatokat, s nem törvényi szinten kell módosítani.

A régi bortörvény már nem igazán felelt meg a kihívásoknak. Meg kellett fogalmazni, mi jelenjen meg törvényi és mi rendeleti szinten. Az új szabályozás alapvetően felhatalmazásokat tartalmaz, mely nagyban különbözik a korábbi törvényi szabályozásoktól. Eddig a szakmára túl sokféle rendelet vonatkozott, legalább kilenc jogszabályból kellett kibogozni az ágazati jogszabályok rendszerét. „Az igaz, hogy az egyeztetések időszakában a törvény mellett már ismert volt a kormányrendelet és a miniszteri rendelet tervezete”- mutatott rá, viszont a bortörvény ez idő alatt jelentős átalakuláson ment keresztül. Ezért a két rendelet érdemi vitája csak a bortörvény kihirdetését követően tudott megkezdődni. Addigra már lehetett látni, melyek lesznek azok a keretszabályok, amihez lehet a rendeleteket igazítani.

Ugyanakkor mindkettőnél jól látszik, hogy a hegybíróknak, mint önálló közigazgatási egységeknek, a szőlész-borász szakmának más ágazatokhoz képest is nagyobb fokú önállóságot biztosítanak.

A két rendelet szakmai vitáját megindította a HNT, a tervezetet elküldték a borvidékeknek, akik széleskörű egyeztetést követően jelzik észrevételeiket. Ezeken a borvidéki tanácsok, illetve a HNT Elnökségének tagjai fontos megállapításokat fogalmaztak meg.

A január végi elnökségi ülésen arról döntöttek, hogy Bock József, Laczkó Gábor és Varga Máté vezetésével szakmai munkabizottságot hoznak létre.

Feladatuk, hogy a beérkezett észrevételek és nemzetközi példák alapján – a főtitkár közreműködésével – javaslatokat készítsenek a kormány és a miniszteri rendelettel kapcsolatban. A munkabizottság azt is megvizsgálja, hogy a bevezetésre rendelkezésre álló mintegy fél év elegendőnek bizonyul-e a bortörvény életbe léptetésére. Az Elnökség el szeretné kerülni, hogy a 2021-es szüret lebonyolítása bürokratikus akadályokba ütközzön.

„Ami fontos a bortörvényben, folytatja azt a konstruktív együttműködést a kormánnyal, ami 2010-ben megkezdődött”- mutatott rá a főtitkár, érződik, hogy Nagy István agrárminiszterrel a 2018-ban közösen megfogalmazott kérdéskörök visszaköszönnek a bortörvényben.

Ezzel egyértelműen megerősíti a köztestületi alkalmazásban lévő hegybírókon alapuló egyablakos ügyintézést az ágazatban.

Az ehhez kapcsolódó informatikai rendszer, a HEGYÍR továbbra is megmarad a HNT kezelésében, ugyanakkor az ePincekönyv bár az agrártárca tulajdona marad – erre a finanszírozás miatt van szükség, mivel EU-s forrásból fejlesztették -, míg az üzemeltetési és fenntartási feladatok a HNT-hez tartoznak.

Ez nem csak lehetőség, hanem felelősséget is jelent a szakma részére.

Ebben a rendszerben a hegybírók lesznek az „ügyfélkapuk”, kis „kormányhivatalok”, akik a termelők ügyeiben továbbra is eljárnak.

A digitalizáció nem ír elő általános kötelezettséget mindenki számára, nagyobb gazdálkodói körben ugyan kötelező jellegű, de a termelők többsége továbbra is választhatja, hogy papíralapon – de az új szabályoknak megfelelően – intézi az ügyeiket.

„Ez már két feladatot is előrevetít a 2021-es évre”- hívta fel a figyelmet Brazsil Dávid. Az egyik a hegybírók felkészítése, ami a járványügyi helyzet miatt komoly kihívást jelent. Ugyan bizonyos egyeztetési munkák megoldhatóak online térben, de nem minden. Egy idő után a HNT alkalmazásában álló közel száz hegybírót legalább régiós vagy országos szinten egy helyre kellene leültetni. Ez is komoly kihívás, ami a Titkárságra hárul.

Az ePincekönyvvel közhiteles adatbázis jön létre, aminek az üzemeltetése információs technológiai – IT – biztonsági, szakmai feladatok elé állítja a szervezetet.

Ebben szerencsére nem áll rosszul a HNT, hiszen az elmúlt évben Varga András személyében új kollégát köszönthettek, akit az IT részleg vezetőjének szánnak. Ő jelenleg elsősorban a HEGYÍR – ePincekönyv fejlesztésével foglalkozik, de már elkezdtek dolgozni azon, hogy a központi ügyfélszolgálatot miként lehet átalakítani. Erre a főtitkár irányítása alatt új szervezeti struktúrát kell megvalósítani, önálló felelős vezetővel. Olyan komplex rendszerekről van szó, hogy már nem elég néhány lelkes informatikus alkalmazása, hanem független szervezeti egység létrehozása szükséges.

“Soha ne pazarold el a jó válság kínálta lehetőséget”- idézte Winston Churchill mondását a főtitkár hozzátéve, hogy ez nem jó krízis, hiszen nem gazdasági kérdésekről, hanem emberi életekről van szó. Ugyanakkor Churchill gondolatai megfontolandók; a HNT vezetősége a járvány okozta korlátozások idején sem ült ölbetett kézzel, az elmúlt évet arra használták, hogy felkészítsék a szervezetet a COVID okozta hosszabb távú gazdasági kihatásokra.

Felgyorsultak a folyamatok, amelyeket az ágazati stratégiában célkitűzésként határoztak meg. Egyesek mondhatják, hogy lassú az ügymenet, de láthatjuk, olyan döntéseket hozott meg tavaly a HNT, amelyek nyugat-európai viszonylatban gyorsnak számítanak. Egy piacszervezési intézkedés elfogadása például Franciaországban 3-5 évet is igénybe vesz. Nálunk az első tervezet benyújtásától számítva 1-1,5 év alatt a kihirdetéssel együtt ezt sikerült elérni. Hatékonyan dolgozott a HNT vezetése.

A HNT Tanácsülése és Elnöksége meghatározta azt a két pontot, ahol az ágazat fenntartható fejlődése szempontjából a legfontosabb beavatkozni:

Az egyik a biológiai alapok területe: a nemesítés, a fajtakutatás, a környezetbarát termesztési módok, azaz választ adni mindazokra a kihívásokra, amelyek az ágazat szereplői előtt állnak.

„Azon túlmenően, hogy a szakmai elvárásokat megfogalmazzuk, ezt egy önálló pénzügyi forrás létrehozásával is kifejezésre kell juttatni”- magyarázta, mindezt annak tükrében, hogy megmutassák az ágazat résztvevői, hogy elkötelezettek a fenntartható fejlődés iránt. A HNT rendelkezésre álló forrása társfinanszírozásra ad lehetőséget.

A Borszőlő Szaporítóanyagtermelési Alap olyan pénzügyi bázist jelent, amely intézményeket nem támogat, ez nem is kötelessége egy köztestületnek. Ugyanakkor feladata, hogy azokat a projekteket finanszírozza – egy átlátható kiválasztási rendszeren keresztül -, amelyek a szaporítóanyag témában a közeljövőben a Borszőlő Szaporítóanyag Előállítását Ösztönző Fejlesztési Tervben fogadnak el. Ennek megvalósítására megkezdte munkáját az öt fős Szakmaközi Borszőlő Szaporítóanyag Bizottság, melynek megbízott elnöke Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének vezetője. A Bizottság koordinálásában, a borvidéki küldötteken keresztül szakmai konzultáció indul, melynek keretében át kell tekinteni a rendelkezésre álló anyagi és szellemi eszközöket, olyan kutatási klasztert szeretnének létrehozni, amelynek keretében a kutatóintézetek mellett azokat a nagyobb gazdaságokat is bevonják, ahol ilyen jellegű munkák folynak.

A Magyarországon forgalomba hozó borászatnak, valamint az Európai Unió tagállamaiban és a harmadik országokban kiszerelt borászati termékek első magyarországi forgalmazójának szakmaközi bormarketing pénzügyi hozzájárulást kell fizetnie.

A szakmaközi bormarketing járulék mellett megjelenik a szakmaközi mérsékelt borfogyasztásról szóló alap.

Ez utóbbival járó feladatokat a Magyar Bor Akadémia fogja ellátni. Erre minden Magyarországon forgalomba hozott bor után befizetett összeg 2 százaléka fordítható, amelynek előkészítése folyamatban van. Azon túl, hogy az Akadémia kötődik az ágazat szereplőihez, ám annál szélesebb bázissal rendelkezik. Tagjai között tudhat gasztronómiai szakembereket, művészeket, tudósokat, orvosokat, a közélet kiválóságait. Így általuk a mérsékelt, vagy inkább kultúrált borfogyasztás cizelláltabban jelenhet meg.

Erre nemzetközi példák is szolgálnak, hiszen Németországban, Ausztriában is a Wine in Moderation, azaz a Mérsékelt Borfogyasztás népszerűsítésével járó feladatokat az ottani bor akadémiák látják el.

Meg kell teremteni a termelőkben a bizalmat, hogy elfogadják a szakmaközi bormarketing alap szükségességét, azaz a befizetett literenként 1 forint 98 százaléka az ő érdekeiket szolgálja. Az összeg ez esetben is a szerepvállalás fontos kinyilvánítása.

„A közbeszédben a bormarketing leegyszerűsödik arra, hogy majd az állam végezze el ezt a feladatot”- hívta fel a figyelmet Brazsil Dávid, azt sokan nem gondolják át, hogy így uniós forrásokat zárnak el az ágazat elől, hiszen társfinanszírozásról van szó, az önerőt pedig kizárólag tagi befizetés képezheti.

Ehhez vállalni kell az ezzel járó adminisztratív kötelezettségeket. A Vidékfejlesztési Programon belül megvalósítható a minőségi rendszerek promóciója, a borágazat, s ezen belül a HNT komoly anyagi bázisra tud támaszkodni, s ezzel együtt már nagyságrendekkel nagyobb összeg áll majd rendelkezésre.

A közel 10 forintos promóciós összegből 3 forintot a szakma ad be, s a Magyarországnak odaítélt uniós forrásból 7 forint tehető mellé. Így a pályázatokon 70 százalékos támogatással lehet indulni, ha olyan programot tesz le a szakma az asztalra, melynek középpontjában az oltalom alatt álló eredetmegjelöléses és földrajzi jelzéses termékek állnak.

A Szakmaközi Bormarketing Bizottság egyik első célkitűzése volt, hogy a bormarketingben közvetlenül érintett szervezetekkel felvegye a kapcsolatot. A főtitkár leszögezte, 2016. óta a HNT hozzáállása a közösségi bormarketinghez, borpromócióhoz nem változott.

Folyamatosan hangsúlyozták, hogy ennek a területnek három lábon kell állnia.

Az egyik az állami szerepvállalás, amit az Agrármarketing Centrum (AMC), a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) és a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) képvisel.

Ennek egységében kell áttekinteni a közösségi bormarketinget.

A szakmaközi részt a HNT bormarketing alapja képezi, s ehhez jönnek az uniós források. Az AMC, az MTÜ és a KKM a saját hálózatán keresztül állami bormarketinget valósít meg, ami az unión belül szigorú szabályozás alá esik. Ezzel szemben a szakmaközi szervezet elismerése nagyobb mozgásteret biztosít az ágazatban dolgozók számára.

A HNT jelenleg a stratégia készítés idejét éli, egyeztetve az AMC-vel és az MTÜ-vel. Abban a pillanatban, hogy a stratégiát és annak cselekvési tervét elfogadják, lehet csak összehangolni az állami és a szakmaközi bormarketinget, s meghatározni a feladatokban, hogy ebben kinek, milyen szerep jut. „Talán legegyszerűbb az együttműködés az MTÜ-vel, mivel ők elsősorban a bor turisztikai fejlesztésén dolgoznak, hozzá kapcsolva a magyar borarculat kezelését”- utalt a Magyar bor, személyesen márkakoncepcióra.

Az AMC eddig elsősorban a rendezvényszervezésben dolgozott. Ugyanakkor a szakmaközi bormarketing inkább célpiac orientált, azaz „b2b” – business-to-business – üzleti, vagy „b2c” – business-to-consumer -, fogyasztásösztönző megközelítésben gondolkodik. A három szervezet – HNT, AMC, MTÜ – tevékenysége jól kiegészíti egymást. A tavasz elejére a stratégiának és a cselekvési tervnek el kell készülnie, hogy elindulhasson az érdemi munka.

A COVID hatására bizonyos piaci csatornák szinte teljesen eltűntek, gondoljunk itt a HORECA szektorra, amely sok magyar borászatot hozott nehéz helyzetbe. Ugyanakkor vannak olyan piaci csatornák, melyek jelentősége megnövekedett. Ezekkel a problémákkal a nagy bortermelő országok is szembe találták magukat. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek a világ legfontosabb turisztikai célországai, ahol a belső fogyasztás jelentős részét eddig a turisták tették ki. Éppen ezért általánosságban elmondható, hogy az egy főre jutó borfogyasztás csökkent. Ez alól üdvös kivételt Németország jelenti, ahol – a lakosok nem utazhatnak, így – határon belül fogyasztottak, ezáltal mintegy 5 százalékos belső fogyasztás növekedésről számolhatnak be.

A helyzetet nehezíti a nemzetközi gazdasági környezet – Brexit, az EU-USA Boeing – Airbus háború, a bizonytalan kínai kapcsolat -, egyre jobban látszik az értékesítés átrendeződése. Nem csak nálunk jelennek meg a problémák, hanem az exportpiacainkon is. Élesedik a verseny, hiszen minden nagy bortermelő ország csökkenteni szeretné a készleteit, s növelni az eladásokat.

A jelenlegi jogszabályok alapján a termelőknek évente egyszer, részletes készletjelentést és értékesítési jelentést kell leadniuk. Az így rendelkezésre álló statisztikai adatok, a „C” tipusú származási bizonyítványok, az export-import adatok már nem bizonyulnak elegendőnek, a HNT Elnöksége megszavazta a negyedéves szakmaközi készletfelmérést. A valódi folyamatok bemutatásának egyik legfontosabb eleme a bormérleg, azaz mi van a pincékben.

Ez a szakmaközi felmérés tartalmilag nem változott, igyekeztek úgy meghúzni az érintettek körét, hogy használható adatok érkezzenek be, miközben mindez ne tegyen plusz terhet a termelők vállára. „Családi pincészetünknél a saját bőrömön érzem ennek súlyát, de ezt a felmérést alig fél óra alatt el lehet készíteni”- magyarázta Brazsil Dávid, hogy az adatszolgáltatás nagyon egyszerű: csendesbor, habzóbor, fehér, rozé és vörös bontásban kérik, akár 10 hektoliterre is lehet kerekíteni, nem kell megadni a minőségi kategóriát, s csak a 100 hektoliter feletti készlettel rendelkező borászatok részére kötelező.

Alapvetően a készletek nagyságára enged következtetni, hogy meghatározható legyen, szükség lehet-e állami vagy szakmaközi piacszervezési beavatkozásra. Negyedévente kerül rá sor, s a hegybírókon keresztül történik.

„A szakmaközi igazgatói pozíció hosszabb ideje betöltetlen”- utalt a szervezeti átalakulás másik lépcsőjére a főtitkár. Önálló részlegként fog a jövőben is működni, s vezetője a főtitkár alá tartozik. A marketing és a kommunikációs feladatok ellátására a szakmaközi részlegen belül önálló csoportot hoznak létre 2-3 szakemberrel. Ezzel párhuzamosan az uniós források, a vidékfejlesztési pályázatok miatt meg kell erősíteni a pénzügyi részleget. Ez már egy éve tartó folyamat.

Régi adósságuk a közigazgatási munka átszervezése. Az első és másod fokot az általános közigazgatási rendtartási törvénynek megfelelően szervezeti egységen belül szét kell választani. Indokolja, hogy 2020-ban plusz feladatok képződtek a szőlőültetvények helyszíni ellenőrzése kapcsán, ami több másodfokú ügyet is generált. Mindezt kizárólag a főtitkár végezheti, ami jelentős leterheltséggel járt.