A Balaton-felvidéki Aszófő, országos jelentőségű műemlékektől hemzseg
Kiváló borok, gazdag történelem, a Balatonfüred-csopaki borvidéken túrázva kihagyhatatlan állomás Aszófő, amelynek a neve száraz völgyet jelent.
Régi apátsági birtok, ahol nem csak a környezet festői, hanem rengeteg történelmi emlékkel és látnivalóval is találkozunk, a bortúránk igazi különlegesség, hiszen itt magunkba szívhatjuk az ősi borkészítő vidék energiáját, és csodálatos borokat is kóstolhatunk.
Aszófő a Balaton északi partján, a tihanyi félsziget lábánál helyezkedik el, már 1093-ban említik ”Azzofeu“ nevét, amely akkoriban a tihanyi apátság birtoka volt, majd később a veszprémi káptalan és nemesek is szereztek itt területeket.
TÖRTÉNELEM
Tihany felől közelítve a domboldalra felkúszó község a középen magasodó templomtornyával már messziről hívogat, a falu felett elterülő Vásárhegy, valamint a domboktól körülvett település már a rómaiak idején is lakott volt.
Aszófőn folyik át a Vékény vagy Séd patak. Vize ma is ott csobog a házak falánál, egykor számos malmot hajtott. Némelyiknek régi kereke még látható az egykori malomépület oldalánál.
Aszófő körzetében a középkorban három falu állt: Kövesd, Örvényes és Apáti, utóbbi már a Tihanyi félsziget nyakánál, az árkon belül. Kövesd község első hiteles említésével 1211-ből találkozunk, akkor a tihanyi apátság birtoka.
Temploma a feltárás adatai szerint 1260-70 körül épült. A községgel együtt 1552 után pusztult el, amikor Veszprémben már a török volt az úr, és a Gyulaffyak támadása miatt a veszprémi pasa parancsára a tóparti falvakat a lakossággal együtt a törökök elpusztították.
A török kiűzése után, a XVIII. századtól kezdődően békés korszak következett a falu életében.
A XIX. század közepén lakosai betelepítették szőlővel a falu keleti oldalán található Vörösmáli dűlőt, majd a következő évtizedekben a ma már műemléki védelem alatt álló pincesor is megépült. 1834-ben elkészült az új római katolikus templom, ami ma felújított formájában várja a híveket és turistákat egyaránt.
A BALATONFÜRED-CSOPAKI BORVIDÉK BORAI
A borvidék elsődlegesen fehérbor-termő terület, bár ez nem volt mindig így. A XIX. század híradásai vörösborok termeléséről is megemlékeznek.
Jelenleg az olaszrizling mellett, amelynek ültetett területe 820 ha, jelentős mennyiségű a kékfrankos, a szürkebarát, cabernet sauvignon és a Zweigelt területe is. A kékszőlők ismételt előre törése az elmúlt évtized fogyasztói szokásainak változásához is köthető.
A borvidék a Balaton északi partján, Zánkától Balatonalmádiig húzódik. Földrajzi helyzete alapján a Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balatonfelvidék része. Balatonalmáditól Zánkáig húzódik a Balaton partján mintegy 10-12 kilométeres szélességben.
A borvidék településeit két körzetre osztották:
Balatonfüred-Csopaki körzet: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany és Vászoly.
Zánkai körzet: Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon és Zánka.
A BORTÚRA KIHAGYHATATLAN ÁLLOMÁSAI
Műemlék Pincesor
Az Aszófőt Balatonfüreddel összekötő felső úton, a Vörösmáli dűlőben található a híres pincesor, amelynek épületei 1848-1883 között épültek, és azokat változatlan állapotban megőrizték az utókor számára.
A Vörösmál dűlő híres, védett műemléki pincesorán a tihanyi apát már az 1841-ben kiadott egyezséglevelében szabályozta az építkezést. Előírásai a pincék helyére és a pince körül kocsifordulónak megtartandó gyep nagyságára vonatkoztak.
Az épületek présházból és az ebből nyíló, részben a földbe épült dongaboltozatos, nyeregtetős pincéből állnak, amelyek mérete átlagosan 4×4 m.
Az oromfalak vakolatdíszei, valamint a homlokoldalon nyíló ajtók megmunkálásában barokk hatás érvényesül, különösen érdekes a pinceajtókon található nap motívum, amely a hely egyik jellegzetessége.
Szent László Római Katolikus templom
A község központjában található a Szent László római katolikus templom, amely klasszicista stílusban épült 1832-1834 között. Oltára a XVIII. századból való, empire szószéke 1894-ből. Oltárképét, ami Szent Lászlót ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából, Pesky János pesti képíró festette 1824-ben.
Román stílusú templomrom
A vasútállomástól délre, közel a Balaton-parti nádasokkal körülvett természetvédelmi területhez található a román stílusú templomrom, ami római kori maradványokon az 1260-70-es években épült egyhajós templom maradványa.
A feltáráskor a templomban talált sírok, elszenesedett maradványok, a falban lévő ágyúgolyó-becsapódások arról tanúskodnak, hogy a török hatalmas pusztítást végzett a faluban.
Az 1958-ban végzett restaurálás adatai szerint a templom egyhajós alaprajzú volt, egyenes záródású szentéllyel és sekrestyével. A szentélyben 1500 körül helyezték el a szép megformálású szentségtartót (pasztofóriumot), amely ma a Tihanyi Múzeum féltett kincse.
Egyetlen megmaradt díszítménye a nyugati, bejárati homlokzat csúcsíves, gömbökkel díszített ívsoros párkánya, amely a lébényi-jáki templomok formaeleme. A feltárás során bebizonyosodott, hogy a templom helyén korábban római épület állott, ugyanis a szentély oltára alatt kiástak egy felirat nélküli római oltárkövet. Ezt a rom előtt fakadó forrás mellé állították, lehajló fűzfák árnyékába.
Kilátópont
Az Aszófőről Pécsely felé vezető országút erdő előtti magaslata szép kilátópont. Látva a gyönyörű képet, nem véletlenül építették ide, a tóra néző lejtőjkre a rómaiak díszes villáikat.
Műemlék épületek a községben
A községben találunk néhány szép régi helyreállított tornácos házat, mint a Balaton u. 6. számút, amelyet műemlékké nyilvánítottak.